A szabadság pedagógiája: Etika, demokrácia és polgári bátorság

Olvasói vélemények

Paulo Freire „A szabadság pedagógiája” című műve megkérdőjelezi az oktatás hagyományos felfogását, és egy olyan szubjektív megközelítést támogat, amelyben a tanárok az elnyomottak szószólóiként lépnek fel. Hangsúlyozza a társadalmi összefüggések megértésének, az igazságtalanságokkal való szembenézésnek és a párbeszédes kapcsolatok ápolásának fontosságát az oktatásban. A könyv a neoliberalizmus elleni felhívásként értelmezhető, és olyan oktatási elképzelést hirdet, amely tiszteletben tartja és fejleszti mind a tanárok, mind a diákok szubjektivitását.

⬤ Mélyen éleslátó és elgondolkodtató, a hagyományos oktatási módszereket megkérdőjelező könyv.
⬤ Etikai és erkölcsi alapokra helyezi a tanítási gyakorlatot.
⬤ Hangsúlyozza a társadalmi kontextus fontosságát, és erős politikai perspektívával rendelkezik.
⬤ Hozzáférhető azok számára, akik már olvasták Freire más műveit; a pedagógusok számára alapvető olvasmány.
⬤ Az oktatás szeretetteljes és tiszteletteljes megközelítését fogalmazza meg, amely a reflektív gyakorlatra ösztönöz.

⬤ Sűrű és esetenként nehezen olvasható; a megértéshez szótárra lehet szükség.
⬤ Az erős politikai állásfoglalás nem biztos, hogy minden olvasónak tetszeni fog, különösen a konzervatív nézeteket vallóknak.
⬤ Néhány olvasó a vártnál kevésbé szervezettnek találta a szerkezetet.
⬤ A teljes megértéshez szükség lehet Freire más szövegeinek feltételezett ismeretére.

(32 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Pedagogy of Freedom: Ethics, Democracy, and Civic Courage

Könyv tartalma:

Ez a kötet a tanulás és az aktivizmus területét, az emberi élet lényegét vizsgálja.

A könyv megmutatja, hogy a tanulás és tanítás elkötelezett módja miért központi jelentőségű az egyén, a kultúra és a történelem megteremtésében. A szerző, Paulo Freire a kialakulóban lévő globális társadalomban egy új kontextust talál, amelyben az oktatás nem lehet közömbös az uralkodó ideológiák reprodukálása és azok megkérdőjelezése iránt.

Freire megmutatja, hogy a fatalizmus elfogadása miért vezet a személyes és társadalmi szabadságjogok elvesztéséhez, érvel a progresszív liberalizmus és egy olyan világ elfogadása ellen, ahol a szegénységnek elkerülhetetlenül együtt kell léteznie a bőséggel.