A Tudatlanság Felhője

Olvasói vélemények

A „The Cloud of Unknowing” című könyvet a szemlélődő lelki élet mélyreható feltárása miatt dicsérik, amelyet egy névtelen szerzetes írt a 14. században. Míg sok olvasó elgondolkodtatónak és spirituálisan gazdagítónak találja a könyvet, a kihívást jelentő nyelvezete és szerkezete miatt is megjegyzik, ami egyesek számára nehezen érthetővé teheti.

⬤ Egyedülálló betekintést nyújt a szemlélődő életbe, és erősíti az Istennel való kapcsolat megértését.
⬤ Egy bölcs, melegszívű szerzetes írta, mély lelki elmélyülésre ösztönözve.
⬤ Segít az olvasóknak értékelni a kereszténység misztikus hagyományát.
⬤ Néhány fordítás érthetőbbé teszi a szöveget.
⬤ Meditációra és önreflexióra ösztönöz, ami személyes lelki növekedéshez vezet.
⬤ Mélyreható beszélgetésekre ösztönöz csoportos keretek között.

⬤ Sok olvasó archaikusnak és nehezen érthetőnek találja a nyelvezetet, még a modern fordításokban is.
⬤ A hosszú mondatok zavart okozhatnak, és többszöri olvasást igényelnek a tartalom megértéséhez.
⬤ A tartalom ezoterikusnak vagy gyakorlatiasnak tűnhet a szemlélődő gyakorlatok újdonsült alkalmazói számára.
⬤ Néhány olvasó nem találja a modern nyelvű változatot igazán modernnek vagy érthetőnek, ami frusztrációhoz vezet.

(172 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Cloud of Unknowing

Könyv tartalma:

Evelyn Underhill (1875-1941) neves angol katolikus költő és regényíró volt, akinek misztikáról szóló művei a huszadik század elején a legolvasottabbak közé tartoztak.

Férjével, Hubert Stuart Moore-ral nem született gyermekük, de sokat utaztak Európában, ahol Underhill a művészet és a katolicizmus iránti érdeklődésének élt. Az Edward-korszak termékeként Underhill a fizika, az okkultizmus, a misztikum, a tudomány és a spiritualitás feltárásával foglalkozott műveiben.

Későbbi éveiben az anglikán egyház előadója és spirituális vezetője lett, és a szemlélődő ima erejének szószólója. 1922-ben Underhill szerkesztette a keresztény miszticizmus névtelen művét, a „The Cloud of Unknowing” címűt. A mű a 14.

század végén íródott középangol nyelven, és egy értekezés arról, hogy Isten tiszta egységét a szemlélődés, nem pedig a tudás és az értelem segítségével keressük. Ezt a változatot gyakran tartják a mű legjobb modern angolra fordításának.