A vicc

Olvasói vélemények

Milan Kundera első regényét, A vicc címűt sokan dicsérik az emberi lét bonyolultságának, a szocializmus abszurditásának és a politikai rendszerek személyes életekre gyakorolt ironikus következményeinek briliáns ábrázolásáért. Számos kritikus elismerően nyilatkozott a megfontolt elbeszélés és az érzelmi rezonancia keverékéről, amely a szerelem, a bosszú és az emberi lét témáit járja körül. Néhány olvasó azonban kihívásnak találja a prózát a hosszú bekezdések és a bonyolult szerkezet miatt, és vannak kritikák a jellemfejlődéssel kapcsolatban, különösen a női karakterek esetében.

Az emberi lét és az érzelmi témák mélyreható feltárása.

Ragyogóan megírt, az átgondolt elbeszélés és az irónia keverékével.

(74 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Joke

Könyv tartalma:

"Elgondolkodtató, szövevényes, ambivalens regény, amelyben a nagyság határai is benne vannak." --John Updike

"Lehetetlen itt igazságot tenni e nagyon szép regény finomságainak, komikumának és bölcsességének. Milan Kundera olyan művész, egyértelműen a legjobbak közé tartozik, aki azt mondja, hogy az emberek lelkéből fakadó jó (és rossz) sokkal többet számít, mint egy állam tettei. És ezt szenvedéllyel, jó humorral és szeretettel mondja." --Salman Rushdie

A meghiúsult szerelem és a félresikerült bosszú briliáns regényét túl gyakran olvassák politikai vonatkozásai miatt. Most, több mint negyedszázaddal A vicc első megjelenése után és néhány évvel a szovjet által bevezetett csehszlovák rezsim összeomlása után könnyebbé válik az ilyen implikációk relativizálása annak érdekében, hogy a könyvet (és Milan Kundera összes művét) olyannak értékeljük, amilyen valójában: nagyszerű, felkavaró irodalomnak, amely új megvilágításba helyezi az emberi lét örök témáit.

Ez a kiadás az angol nyelvű olvasók számára fontos további eszközt nyújt a The Joke átértékeléséhez. A szerzői jegyzetben leírt okokból Milan Kundera sok időt szentelt egy teljesen átdolgozott fordítás elkészítésére, amely olyan pontosan tükrözi az eredetit, amennyire csak lehetséges: nemcsak a szavakhoz és a szintaxishoz, hanem a regény elbeszélőinek jellegzetes dikciójához és hangneméhez való hűségében is tükrözi azt. Az eredmény nem kevesebb, mint egy klasszikus helyreállítása.