Olvasói vélemények
Összegzés:Bill Bodri „Correcting Zen” című könyve az ázsiai spirituális gyakorlatok, különösen a zen és a buddhizmus forradalmasítására törekszik, a jelenlegi gyakorlatok hiányosságainak kezelésével, hangsúlyozva a belső energiamunka, a fizikai gyakorlatok és a megvilágosodás tanításainak alaposabb megértését. Részletes betekintést nyújt a meditáció és a személyes művelődés megközelítésének módjába, új perspektívát kínálva a spirituális eléréshez. Míg sok recenzens dicséri az átalakító meglátásait, mások megkérdőjelezik a könyv érvényességét és a szerző megközelítését.
Előnyök:⬤ Forradalmi betekintés a zenbe és más spirituális gyakorlatokba.
⬤ A meditációs technikák és a spirituális művelődés mélyreható magyarázatai.
⬤ A testgyakorlás és a belső energiamunka fontosságának hangsúlyozása.
⬤ Gyakorlati módszereket kínál az önkorrekcióhoz és a személyiségműveléshez.
⬤ A megvilágosodás szakaszainak olyan egyedülálló perspektívái, amelyek a hagyományos szövegekben nem találhatók meg.
Hátrányok:⬤ Néhány olvasó megkérdőjelezhetőnek vagy túl provokatívnak találja az anyagot, ami arra készteti őket, hogy elutasítsák.
⬤ A kihívást jelentő és intenzív gyakorlatok nem biztos, hogy mindenki számára megfelelőek.
⬤ A szerző nézetei ütközhetnek a zen és a buddhista gyakorlatok hagyományosabb értelmezéseivel, ami szkepticizmushoz vezethet.
(6 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Correcting Zen: Reforming Buddhist Practice According to Lost Buddhist Principles
Könyv tartalma:
Ennek a könyvnek az a célja, hogy szilárdabban rögzítse a megvilágosodás eléréséhez szükséges szakaszok sorrendjét.
Úgy íródott, mintha buddhista szerzeteseknek és apácáknak szólna, mert ennek a közönségnek lehet a leghasznosabb, de minden spirituális hagyományban élő egyénnek segíthet. Elolvasva ezt az információt más vallások tagjai is képesek lesznek felismerni, hogyan válnak szentjeik megvilágosodottá, és ez a tudás mélyrehatóan segíteni fogja őket saját spirituális gyakorlataikban és hagyományaikban.
Amikor Shakyamuni Buddha először tanította tanítványait, hangsúlyozta önmagunk és a jelenségek ürességét. Világosan tanította, hogy minden dolognak nincs független, belső, önmagában rejlő, én-szerű magtermészete, mert ezek összetett konstrukciók, amelyeket minden más dolog határoz meg. Ezért nem eredendően léteznek, hanem csak ideiglenesen léteznek a gyermeki kapcsolatokon keresztül. Egész életében az én-nélküliség, a mulandóság, a függő (feltételes) keletkezés és a szenvedés elveit tanította. Ezeket az alapvető dharmákat már kellőképpen átadták a társadalomnak, mert ma már még a modern tudomány is elfogadja őket.
Élete végén Shakyamuni meglepő módon megfordította tanításait, mert a Nirvána Szútrában ezután az Igaz Énről, az állandóságról, a tisztaságról és a boldogságról beszélt. Ezek a tanítások ellentétesnek tűntek az önzetlenségről, az állandótlanságról, a tisztátalanságról és a szenvedésről szóló korábbi tanításainak, de ennek az új megközelítésnek oka volt.
Az ebben a könyvben található tanítások a készséges eszközök egy formája, mert a fizikai művelődési gyakorlatok fontosságát írják elő, nem csak a mentális művelődés, például a meditációs gyakorlatokét.
Shakyamuni Buddha még életében hangsúlyozta, hogy meg kell tisztítanunk tudatunkat, hogy elérjük a dhyana spirituális elérését, amely az arhatság vagy arhatság elérésének sajátos szakaszai. Ritkán hangsúlyozta a lelki elérés fokozatainak fizikai aspektusait, sem azt, hogy a társadalom felé irányuló cselekedetekben kell részt vennünk, hogy segítsünk megszüntetni a körülöttünk lévő szenvedés körülményeit, amelyeket az emberek általában az életben tapasztalnak. Mindazonáltal a "társadalom szépítése" szintén a fizikai megtisztulás egy formája, amely lényegében a mahájána és az ezoterikus buddhista hagyományok motivációi mögött áll. Mivel az etika és a társadalmi erkölcs az ő kora óta fejlődött, és a közoktatás és a közérthetőség szintje is előrehaladt, hasznos, hogy a test és elme (test és elme) megtisztításának kettős hangsúlyozása most visszatér a buddhista gyakorlatba. Más szóval, nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a testkultúrára és a belső energiamunkára, mivel ez szükséges a megvilágosodáshoz.
Ebben a könyvben ezért ezekre az elhanyagolt témákra helyezzük a hangsúlyt, hogy a buddhista gyakorlatban - különösen a zen hagyományon belül - jelenleg tapasztalható számos hiányosságot kijavítsuk, és ezáltal több embernek segítsünk a megvilágosodás elérésében, és sokkal gyorsabban.
