Az állam, a jog és a vallás: A pogány Róma

Eredeti címe:

The State, Law and Religion: Pagan Rome

Könyv tartalma:

Az egyik legelismertebb jogtörténészünk által írt könyv a jog és a vallás kölcsönhatását elemzi az ókori Rómában. Mint ilyen, jelentős új perspektívát kínál a római jog természetéről és fejlődéséről a korai köztársaság és a birodalom idején, mielőtt a kereszténységet Konstantin elismerte és bátorította volna.

A könyv középpontjában az a látszólagos paradoxon áll, hogy a római magánjog figyelemre méltóan világi, noha a rómaiakat a Kr. e. második század végéig a világ legvallásosabb népének tartották (és tartották magukat).

A paradoxonhoz hozzájárult az a tény, hogy a magánjog értelmezése, amely a magánszemélyek közötti kapcsolatokkal foglalkozott, a papi kollégium, a papokból álló tanácsadó testület kezében volt.

Alan Watson a paradoxon gyökereit - és azt, ahogyan a római jog végül fejlődött - a patríciusok és plebejusok közötti konfliktusig vezeti vissza, amely a Kr. e.

V. század közepén alakult ki. Amikor a plebejusok minden polgárnak a törvény előtti egyenlőségét követelték, a patríciusok válaszul elkészítették a Tizenkét Táblát, egy olyan törvénykönyvet, amely csak a plebejusok számára megfelelőnek tartott kérdéseket tartalmazta.

A közjog, amely a közhivatalnokokkal és az állam irányításával foglalkozott, teljesen kimaradt a törvénykönyvből, így megőrizte a római polgárok osztályai közötti durva egyenlőtlenségeket. A vallási jog, amelyet a patrícius papok hatáskörébe tartozónak tekintettek, szintén ki volt zárva. Amint Watson megjegyzi, a jogértelmezés monopóliumának a pápai kollégiumra ruházása okos lépés volt a patríciusok előnyeinek fenntartása érdekében; alapvető következménye azonban az volt, hogy a szent jogban való ítélkezéshez megfelelő jogi érvelési módokat átvitték a magánjogba, ahol gyakran kevésbé voltak megfelelőek.

Watson szerint az ilyen érvelés még a modern jogrendszerekben is fennmaradt. A római vallás tételeinek és a Tizenkét Tábla tartalmának felvázolása után Watson olyan kérdésekre tér rá, mint a vallás és a jog formalizmusa, a vallás és a tulajdon, valamint az államvallás kontra idegen vallás.

Záró fejezetében összehasonlítja a Tizenkét Tábla elfogadása után kialakult jogot azzal a joggal, amely állítólag a korai római királyok alatt létezett.