Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 3 olvasói szavazat alapján történt.
The Fall of Sleep
A filozófusok nagyrészt figyelmen kívül hagyták az alvást, haszontalan negatívumként, a test puszta pihenéseként kezelve azt, vagy legjobb esetben a lélek éjszakájából származó tudattalan jelek előállításának forrásaként.
Egy rendkívüli elméleti vizsgálódásban, amelyet lírai intenzitással írtak meg, Az alvás bukása véget vet ennek az elhanyagolásnak, és az alvás ügyes, mégis szigorú filozófiáját nyújtja. Mit jelent elaludni? Létezik-e valami olyasmi, mint az alvás oka, egy saját formájában vagy modalitásában működő ok, az önmagunkban való létezés, az önmagunkhoz való visszatérés modalitása, az éber én nélkül, amely megkülönböztet engem tőled és a világtól? Milyen értelem létezhet az én, a látszat és a szándék hiányában, az elhagyatottságban, amelynek köszönhetően az ember kiürül egy nem-helyre, amelyen mindenki osztozik?
Az alvás valami olyasmit tanúsít, mint mindannak egyenlősége, ami a világ ritmusában létezik. Az alvással folyamatosan megújul a győzelem az éjszakától való félelem felett, és a bizalom, hogy a nappal visszatérésével felébredünk, visszatérünk önmagunkhoz, hozzánk - bár egy olyan önmagunkhoz, egy olyan mihez, amely minden nap más, előre nem látható, minden előzetes figyelmeztetés nélkül.
Az alvás során bekövetkező állítólagos értelem-, tudat- és kontrollvesztésben rejlő értelmet újból keresni nem azt jelenti, hogy a filozófiában, vallásban, progresszivizmusban vagy bármely más -izmusban már ismert értelmet követeljük vissza. Ehelyett egy olyan forrás újbóli megnyitását jelenti, amely nem egy jelentés forrása, hanem amely a jelentéshez tartozó természetet, annak igazságát alkotja: megnyílás, áradás, végtelenség.
Ez a gyönyörű, mély elmélkedés az alvásról egyedülálló mű a fenomenológia történetében - lírai fenomenológia arról, aminek nem lehet fenomenológiája, hiszen az alvás az éber megfigyelő, a fenomenológia alanya számára csak mint eltűnés és elrejtés mutatkozik meg.
