Az elveszíthetetlen gazdasága: (Keósz Szimonidész olvasása Paul Celannal)

Olvasói vélemények

A könyv a költészet és a gazdasági eszmék közötti kapcsolatok mélyreható feltárása, különös tekintettel Simonidész és Celan műveire Karl Marx elméleteinek tükrében. Anne Carson egyedülálló megközelítése az elidegenedés, a tagadás és a nyelv evolúciójának témáit szövi egybe, megmutatva tudományos mélységét és költői érzékenységét. A sűrű tartalom és az összetett témák azonban néhány olvasó számára kihívást jelenthetnek.

⬤ Briliáns és éleslátó összefüggések a költészet, a közgazdaságtan és a filozófiai gondolatok között.
⬤ Az elidegenedés és a tagadás témáinak lebilincselő feltárása.
⬤ Simonides és Celan műveiben való mélyreható elmélyülés, amely rejtett jelentéseket tár fel.
⬤ Kiváló írásmód, amely egyszerre tudományos és költői.
⬤ A szerző gazdag személyes meglátásai fokozzák az olvasás élményét.

⬤ Nem könnyű olvasmány; a sűrű anyag egyesek számára kihívást jelenthet.
⬤ Carson gazdasági metaforák használata nem biztos, hogy minden olvasónak tetszeni fog.
⬤ Néhány nézeteltérés a szerző értelmezéseivel, különösen a Marx elméleteinek alkalmazásával kapcsolatban.

(6 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Economy of the Unlost: (reading Simonides of Keos with Paul Celan)

Könyv tartalma:

Az ókori görög lírai költő, Simonides of Keos volt az első költő a nyugati hagyományban, aki pénzt fogadott el a költői alkotásért. Anne Carson ebből a kiindulópontból kiindulva indítja el a költői gazdaságosság eszméjének önmagában is költői vizsgálatát. Szimonidész egyes szövegeinek olvasatát kínálja, és ezeket a modern román költő, a zsidó származású és a holokausztot túlélő Paul Celan írásaival állítja párhuzamba, akinek nyelvi gazdaságossága hírhedt. Olyan kérdéseket tesz fel, mint például: Mi veszik el, ha a szavakat elpazarolják? és Ki profitál, ha a szavakat megspórolják? Carson feltárja a két költő feltűnő közös vonásait.

Carson szerint Szimonidész és Celan hasonló mentalitással vagy beállítottsággal viszonyulnak a világhoz, a nyelvhez és a költő munkájához. Az Elveszettek gazdasága azzal kezdődik, hogy bemutatja, hogy a két költő mindegyike két világ közötti elidegenedés állapotában áll. Szimonidész esetében az i. e. ötödik századi Görögország ajándékgazdasága átadja helyét a pénzre és árucikkekre épülő gazdaságnak, míg Celan élete a holokauszt előtti és utáni világokat ölelte át, és ő maga, aki németül ír, elidegenedett anyanyelvétől. Carson a továbbiakban a két költő technikáinak különböző aspektusait vizsgálja, amelyekkel a látható világon keresztül a láthatatlanhoz közelednek. A sírfelirat műfajára összpontosítva betekintést nyerhetünk abba, hogy a költők milyen cserét képzelnek el az élők és a holtak között. A kőre való felirat anyagi tényének a szimonidészi kompozícióra gyakorolt hatását értékelve Carson azt sugallja, hogy a tömörség igénye befolyásolta Szimonidész stílusának pontosságát és tisztaságát, és összehasonlítást javasol Celan érdeklődésével a nyomdászat negatív tervezése iránt: mindkét költő, bár különböző módon, egyfajta negatív képalkotást alkalmaz, amely minden fölöslegeset eltávolít. A könyvben a két költő egymás mellé állítása megvilágítja a két költő különbségeit - Simonidész alapvető hitét a szó erejében, Celan végső kétségbeesését -, valamint a hasonlóságokat.

Termékeny terepet biztosít Carson tudományosságának és költői érzékenységének virtuóz összjátékához.