Az ember keresztény eszméje

Olvasói vélemények

A könyv tömören feltárja a keresztény emberképet és az erényetikát, kiemelten Aquinói Szent Tamás művét használva alapként. Arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon az identitással és a céllal kapcsolatos alapvető kérdéseken a zűrzavaros modern világban. A szöveget úgy jellemzik, mint amely hozzáférhető, elgondolkodtató és hasznos a széles közönség számára, beleértve a diákokat és a fiatal felnőtteket is.

A könyvet dicsérik világosságáért, tömörségéért és hozzáférhetőségéért. Jól felépített bevezetést nyújt a sarkalatos erények és a keresztény emberkép bemutatására, ami minden korosztály számára vonzóvá teszi a könyvet. Számos recenzens megjegyzi, hogy alkalmas arra, hogy kritikus gondolkodásra ösztönözzön az életről és a célról, és ajánlott a családdal és a barátokkal való megosztásra.

Egyes olvasók számára kihívást jelenthet, hogy lassítani és elmélkedni kell az anyagon, ami azt sugallja, hogy gyors olvasásra sűrű lehet. Jelentős negatív kritikákat nem említenek, de egyes gondolatok összetettsége túlságosan megterhelheti a kevésbé járatos közönséget.

(7 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Christian Idea of Man

Könyv tartalma:

Az ember keresztény eszméje című könyvében Josef Pieper rendkívüli teljesítményt nyújt. Elismeri, hogy aki az „erény” és az „erények” témáját vezeti be, az számíthat arra, hogy mosollyal - a leereszkedés különböző árnyalataiban - fogadja. Azután rátér arra, hogy kiemelje a „megfontoltságot” mint az alapvető erényt, amelyre a többi sarkalatos erény épül. Ennek meghatározásával megszabadul azoktól a felszínes konnotációktól, amelyek a modern időkben lealacsonyították. Hasonlóképpen, sikerül megfosztania a „moralizmus” minden nyomától, amely nagymértékben azonosult az erény keresztény eszméjével, és általános lejáratásba taszította azt.

Pieper számára az okosság alapvetően a valóság világos érzékelésén alapul - a dolgok olyanok, amilyenek -, és az okos ember az, aki ennek az érzékelésnek megfelelően cselekszik. Semmi köze ahhoz, hogy az ember tudja, hogyan kerülje el a számára hátrányos döntéseket. Hasonlóképpen, az igazságosság, amely az óvatosságon alapul, magában foglalja, hogy az ember a körülmények igazságának érzékelése szerint cselekszik más személyekkel szemben - ismét a dolgok „úgy, ahogy vannak” érzékelése. Ez nem valamiféle „status quo”-ra utal, hanem a Teremtő által alkotott valóságra.

Pieper a bátorsággal kapcsolatban a félelem legyőzéséről beszél. Ez nem azt jelenti, hogy nincs félelem, hanem éppen azt, hogy legyőzzük azt. Ami a haláltól való alapvető félelmet illeti, Pieper elutasítja azokat a megközelítéseket, amelyek azt állítják, hogy a halálban nincs mitől félni. Ellenkezőleg, a halálban mindentől kell félni: a lehetséges abszolút megsemmisülés kérdéséről van szó Itt Pieper bevezeti a hit, a remény és a szeretet-szeretet "teológiai" erényeinek megfontolását). Amikor a lehetséges megsemmisülés kérdésével szembesül, a keresztény ember hite a legfontosabb. Az Istenbe vetett hit lehetővé teszi számára, hogy szembenézzen a veszéllyel, és legyőzze még a legradikálisabb félelmet is - az Istenbe vetett remény által.

Isten iránti szeretete nem törli el a félelmet, hanem bátorságot ad neki.

A mértékletességet a sarkalatos erények hierarchiájában az utolsónak tekintik. Azáltal, hogy a közelmúlt keresztény gondolkodásában a tisztasággal és az önmegtartóztatással együtt nyilvánult meg, a keresztény gondolkodásban a keresztény emberről alkotott keresztény eszme legkiemelkedőbb és minden mást uraló jellemzőjévé vált. Az erények közül a legprivátabbá degradálódott, és a jóról alkotott moralista felfogással párosult. Pieper elemzése a mértékletességről megmutatja, hogyan kell ezt az erényt újragondolni, bár még így is az erények hierarchiájában az utolsó marad.