Olvasói vélemények
Összegzés:Barnet „Empire of Humanity” című könyve átfogó elemzést nyújt a humanitárius tevékenység időbeli fejlődéséről, feltárva annak történelmi kontextusát, és azt, hogy miként változott a politikai motivációk által befolyásolt, inkább üzleti jellegű struktúra irányába. Míg egyesek dicsérik mélységét és kritikai keretezését, mások kritizálják, hogy túlságosan elvont és konkrét példák híján van.
Előnyök:Alapos kutatás, kiváló történelmi áttekintés, kritikus nézőpont a humanitarizmus fejlődéséről, jól használható az ágazatban dolgozó diákok és szakemberek számára, kiterjedt hivatkozások a további olvasáshoz.
Hátrányok:Kissé sematikus és elvont, hiányoznak a részletes tények és konkrét történelmi események, egyesek túlságosan összetettnek és rosszul megírtnak tartják, figyelmen kívül hagyja az európai perspektívát, és a különböző olvasók szerint nagyon eltérő a minősége.
(11 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Empire of Humanity
Könyv tartalma:
Az Emberiesség birodalma a humanitárius mozgalom figyelemre méltó fejlődését vizsgálja a XIX. század eleji szerény kezdetektől a globális életben betöltött jelenlegi kiemelkedő szerepéig. A humanitárius tevékenységről szóló legtöbb kortárs beszámolóval ellentétben, amelyek az elmúlt két évtizedre koncentrálnak, Michael Barnett összeköti a múltat a jelennel, összekapcsolva a XIX. századi rabszolgaságellenes és missziós mozgalmakat a mai béketeremtő missziókkal, a hidegháborús beavatkozásokat olyan helyeken, mint Biafra és Kambodzsa, a hidegháború utáni humanitárius műveletekkel olyan régiókban, mint az afrikai Nagy Tavak és a Balkán; valamint a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának 1863-as megalakulását a huszadik század nagy nemzetközi humanitárius szervezeteinek kialakulásával. Az Emberiesség birodalma átfogó levéltári munkán, a napjaink számos vezető nemzetközi szervezetével való közeli találkozásokon, valamint a terepen és a központokban dolgozó több tucatnyi segélyszervezeti munkatárssal készített interjúkon alapuló könyv egyszerre globális és bensőséges történelmet nyújt.
A romantikát és a cinizmust egyaránt elkerülő Empire of Humanity a humanitárius politika tartós témáit, irányzatait és - ami a legmeglepőbb - etikai kétértelműségeit vizsgálja. A humanitarizmus azt reméli, hogy megváltoztatja a világot, de a világ rányomta a bélyegét a humanitarizmusra. A humanitarizmus három különböző globális korszakon ment keresztül - birodalmi, posztkoloniális és liberális -, amelyek mindegyike alakította azt, hogy mit tehet a humanitarizmus és mi is az. A világ nem egyféle humanitáriust hozott létre, hanem a humanitáriusoknak különböző fajtáit. Továbbá Barnett megfigyeli, hogy a humanitárius világa megoszlik egy vészhelyzeti tábor között, amely életeket akar menteni és semmi mást, és egy alkimista tábor között, amely a szenvedés okait akarja megszüntetni. Ezek a táborok különböző elképzeléseket kínálnak arról, hogy mi a humanitárius cél és elvek, és ennek megfelelően másképp reagálnak ugyanazokra a globális kihívásokra és humanitárius vészhelyzetekre. A humanitarizmus a gondoskodás globális intézményeinek metropoliszát alakította ki, ami az emberiség globális kormányzását jelenti. Ez a humanitárius kormányzás, állapítja meg Barnett, az emberiség birodalma: éppen azok felett gyakorol hatalmat, akiket felszabadítani remél.
Bár sokan a humanizmust az erkölcsi fejlődés szimbólumaként használják, Barnett provokatív módon azt állítja, hogy a humanitárius eszme a radikális embertelenség pillanatait követően érte el a leglátványosabb eredményeket, amikor a „nemzetközi közösség” úgy véli, hogy vezekelnie kell bűneiért, és csökkentenie kell a szakadékot aközött, amit teszünk és amit gondolunk magunkról. A humanitarizmus nemcsak a kedvezményezettek szükségleteiről szól, hanem az együttérzők szükségleteiről is.
