Olvasói vélemények
Összegzés:Barnet „Az emberiség birodalma” című könyve mélyrehatóan elemzi a humanitárius tevékenység történelmi fejlődését egy üzleti orientált struktúrává. Míg számos kritika dicséri alapos kutatását, kritikus szemléletét és alapos áttekintését, mások kritizálják, hogy túlságosan elvont és konkrét példák híján van. Egyes olvasók szerint az írásmód feleslegesen bonyolult, az érvek pedig nem eléggé alátámasztottak. Összességében hasznos bevezetésnek tartják a humanitárius ágazatban dolgozó diákok és szakemberek számára.
Előnyök:⬤ Kiváló kutatás
⬤ a történelmi tényezők alapos elemzése
⬤ kritikus szemlélet a humanitárius mozgalom fejlődéséről
⬤ ajánlott a humanitárius szektorban dolgozóknak
⬤ jó áttekintés a humanitárius mozgalom történetéről
⬤ kiterjedt hivatkozások a további olvasáshoz.
Hátrányok:⬤ Kissé sematikus és elvont
⬤ nem összpontosít a konkrét történelmi eseményekre
⬤ szükségtelenül bonyolult nyelvezetet használ
⬤ kritika a jelentős hatások és motívumok felületes kezelése miatt.
(11 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Empire of Humanity: A History of Humanitarianism
Könyv tartalma:
Az Emberiség birodalma a humanitárius mozgalom figyelemre méltó fejlődését vizsgálja a XIX. század eleji szerény kezdetektől a globális életben betöltött jelenlegi kiemelkedő szerepéig. A humanitárius tevékenységről szóló legtöbb kortárs beszámolóval ellentétben, amelyek az elmúlt két évtizedre koncentrálnak, Michael Barnett összeköti a múltat a jelennel, összekapcsolva a XIX. századi rabszolgaságellenes és missziós mozgalmakat a mai békeépítő missziókkal, a hidegháborús beavatkozásokat olyan helyeken, mint Biafra és Kambodzsa, a hidegháború utáni humanitárius műveletekkel olyan régiókban, mint az afrikai Nagy Tavak és a Balkán.
És a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának 1863-as megalakulásától a huszadik század nagy nemzetközi humanitárius szervezeteinek kialakulásáig. A kiterjedt levéltári munkán, a napjaink számos vezető nemzetközi szervezetével való közeli találkozásokon, valamint a terepen és a központokban dolgozó több tucatnyi segélyszervezeti munkatárssal készített interjúkon alapuló Empire of Humanity olyan történelmet nyújt, amely egyszerre globális és bensőséges.
A romantikát és a cinizmust egyaránt elkerülő Empire of Humanity a humanitárius politika tartós témáit, irányzatait és - ami a legmeglepőbb - etikai kétértelműségeit vizsgálja. A humanitarizmus azt reméli, hogy megváltoztatja a világot, de a világ rányomta a bélyegét a humanitarizmusra. A humanitarizmus három különböző globális korszakon ment keresztül - birodalmi, posztkoloniális és liberális -, amelyek mindegyike alakította azt, hogy mit tehet a humanitarizmus és mi is az. A világ nem egyféle humanitáriust hozott létre, hanem a humanitáriusoknak különböző fajtáit. Továbbá Barnett megfigyeli, hogy a humanitárius világa megoszlik egy vészhelyzeti tábor között, amely életeket akar menteni és semmi mást, és egy alkimista tábor között, amely a szenvedés okait akarja megszüntetni. Ezek a táborok különböző elképzeléseket kínálnak arról, hogy mi a humanitárius cél és elvek, és ennek megfelelően másképp reagálnak ugyanazokra a globális kihívásokra és humanitárius vészhelyzetekre. A humanitarizmus a gondoskodás globális intézményeinek metropoliszát alakította ki, ami az emberiség globális kormányzását jelenti. Ez a humanitárius kormányzás, állapítja meg Barnett, az emberiség birodalma: éppen azok felett gyakorol hatalmat, akiket felszabadítani remél.
Bár sokan a humanizmust az erkölcsi fejlődés szimbólumaként használják, Barnett provokatív módon azt állítja, hogy a humanitárius eszme a radikális embertelenség pillanatait követően érte el a leglátványosabb eredményeket, amikor a nemzetközi közösség úgy véli, hogy vezekelnie kell bűneiért, és csökkentenie kell a szakadékot aközött, amit teszünk és amit gondolunk magunkról. A humanitarizmus nem csak a kedvezményezettek szükségleteiről szól.
Hanem az együttérzők szükségleteiről is.
--G. John Ikenberry "Foreign Affairs".
