Az Enchiridion

Olvasói vélemények

Epiktétosz Enchiridionja gyakorlati bölcsességeket kínál a sztoicizmusról, hangsúlyozva annak fontosságát, hogy megkülönböztessük, mi az, ami az irányításunk alatt áll, és elszakadjunk attól, ami nem. Az olvasók értékelik az egyszerű tanításokat, és értékes útmutatót találnak benne életük javításához. Egyes fordításokat azonban kritika ér, hogy nehezen követhetőek, vagy hiányoznak belőlük a további összefüggések.

⬤ Világos és gyakorlatias bölcsességet nyújt a mindennapi élethez.
⬤ Közérthetően megírt, a sztoikus filozófiát közérthetővé téve.
⬤ Értékes meglátásokat nyújt az érzelmek kezeléséhez és az irányítás megértéséhez.
⬤ Rövid és gyorsan olvasható, lehetővé téve a könnyű újraolvasást.
⬤ Tartós aktualitással és olyan tanításokkal rendelkezik, amelyek a modern olvasók számára is rezonálnak a különböző hitek között.

⬤ Egyes fordítások nehezebben követhetők és hiányoznak a kiegészítő anyagok.
⬤ Bizonyos nyomtatványok rosszul méretezettek és nem könnyen hordozhatóak.
⬤ Néhány ebook kiadásban elgépelési hibák vannak.
⬤ Néhány olvasó túl rövidnek találta a könyvet, és több részletet kívánt a sztoikus filozófiáról.

(64 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Enchiridion

Könyv tartalma:

Az Enchiridion vagy Epiktétosz kézikönyve a sztoikus etikai tanácsok rövid kézikönyve, amelyet Epiktétosz görög filozófus 2. századi tanítványa, Arrianus állított össze.

Bár a tartalom nagyrészt Epiktétosz Beszédeiből származik, nem a Beszédek összefoglalása, hanem inkább gyakorlati útmutatások gyűjteménye. A metafizikát mellőzve Arrianus a figyelmet Epiktétosznak a filozófiát a mindennapi életre alkalmazó munkásságára összpontosítja. Így a könyv olyan kézikönyv, amely megmutatja a szellemi szabadság és a boldogság elérésének útját minden körülmények között.

Az Enchiridion az ókori világban jól ismert volt, a középkorban pedig kifejezetten a görög nyelvű kolostorokban való használatra adaptálták. A 15.

században lefordították latinra, majd a könyvnyomtatás megjelenésével több európai nyelvre is. Népszerűségének csúcspontját a 17.

században érte el, párhuzamosan a neosztoicizmus mozgalmával.