Az irónia peremén: Modernizmus a Habsburg Birodalom árnyékában

Olvasói vélemények

A Marjorie Perloff által írt EDGE OF IRONY az „osztrák-modernizmus” fogalmát vizsgálja az Osztrák-Magyar Monarchia hat jelentős írójáról szóló esszék segítségével. Miközben a könyv a bemutatott szerzők értő, közeli olvasatát mutatja be, néhány olvasó az osztró-modernizmus átfogó meghatározását nem találta egyértelműnek. A könyv kiemeli az irónia, a kulturális összetettség és az írók küzdelmének témáit a birodalom utáni kontextusban.

⬤ Hat befolyásos író (Kraus, Roth, Musil, Canetti, Celan, Wittgenstein) mélyreható elemzése, akik az osztró-modernizmushoz kapcsolódnak.
⬤ Egyedülálló perspektívát kínál a multikulturalizmus és az irónia kérdésére az Osztrák-Magyar Monarchia irodalmában.
⬤ Magával ragadó írói stílusa és gazdag kulturális betekintése közérthetővé és informatívvá teszi.
⬤ A keményfedeles kiadás jól kivitelezett, minőségi illusztrációkkal.

⬤ Az „osztramodernizmus” egyértelmű és meggyőző definíciójának hiánya frusztráló lehet az olvasók számára.
⬤ Néhány jelentős szerző (pl. Kafka) nem szerepel a kötetben, ami csalódást okozhat az átfogó tanulmányt kereső olvasóknak.
⬤ A Wittgensteinről szóló fejezet az átfogó tézishez való leggyengébb hozzájárulásként érzékelhető.
⬤ A szövegben kisebb korrektúrázási problémák vannak.

(8 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Edge of Irony: Modernism in the Shadow of the Habsburg Empire

Könyv tartalma:

Az Osztrák-Magyar Monarchia multikulturális és többnyelvű világából olyan zseniális írók és gondolkodók kerültek ki, mint Joseph Roth, Robert Musil és Ludwig Wittgenstein. Számukra az első világháború traumája magában foglalta annak a földrajzi egységnek a hirtelen elvesztését, amelybe beleszülettek: 1918-ban a birodalom egyik napról a másikra felbomlott, és Ausztria egy kis, törékeny köztársaság maradt, amely mindössze húsz évig maradt fenn, mielőtt Hitler Harmadik Birodalma annektálta volna.

Az európai modernizmus e jelentős újragondolásában Marjorie Perloff azonosítja és feltárja azt az esztétikai világot, amely Bécs és más egykori Habsburg-országok romjaiból emelkedett ki - az „osztrák modernizmust”, amely jelentős drámákat, regényeket, költészetet és önéletrajzokat hozott létre. Perloff Karl Kraus Az emberiség utolsó napjai című drámájától és Elias Canetti A felszabadult nyelv című memoárjától Ludwig Wittgenstein jegyzetfüzetéig és Paul Celan lírai költészetéig terjedő műveket vizsgál.

Mindvégig azt mutatja be, hogy az osztrák-modernista irodalmat kevésbé a Joyce és Pound, a dadaizmus és a futurizmus műveiből ismert modernizmus formai és technikai találmányai jellemzik, mint a látszólag konvencionális felszín alatt megbúvó radikális irónia, a száműzetés éles érzéke, valamint a német kortársakénál erotikusabb és kvixotikusabb érzékenység. A szkeptikus és kiábrándult osztró-modernizmus inkább kérdéseket tesz fel, mintsem válaszokat fogalmaz meg.