Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 10 olvasói szavazat alapján történt.
Infrathin: An Experiment in Micropoetics
A nagyra becsült irodalomkritikus, Marjorie Perloff újragondolja a költészet természetét, megvizsgálva annak vizuális, nyelvtani és hangzásbeli összetevőit.
Az „infrathin” Marcel Duchamp játékos elnevezése volt a legapróbb árnyalatnyi különbségre: a lövés jelentése és a golyó ütötte lyuk megjelenése között, vagy egy sorozat két, ugyanabból az öntőformából készült tárgya között. Az „evés” nem ugyanaz, mint az „evett”. A költészet - javasolja Marjorie Perloff - leginkább az infrathin nyelveként értelmezhető. A költészetben ugyanis - akár versben, akár prózában - a hétköznapi beszédben látszólag egymástól független szavak és kifejezések a hangzás, a vizuális elrendezés, az etimológia, a nyelvtan és a szerkezet segítségével úgy kerülnek újrarendezésre, hogy „újjá teszik”.
Revizionista „mikropoétikájában” Perloff elsősorban a nagy modernista költőkre támaszkodik Steintől és Yeats-től Beckettig, azt sugallva, hogy a szokásos hangsúly arra, hogy ez vagy az a vers „miről szól”, nem tesz igazságot a vers infrathin lehetőségeinek. Goethe nyolcsoros „Vándor éjszakai énekétől” Eliot Négy kvartettjén át Rae Armantrout minimalista lírájáig az Infrathin célja, hogy kihívást jelentsen jelenlegi olvasási szokásainknak, és választ adjon a központi kérdésre: mi az, ami a költészetet költészetté teszi?
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)