John Cage: Composed in America

Olvasói vélemények

A könyv esszék gyűjteménye, amely John Cage életének, munkásságának és hatásainak átfogó feltárását nyújtja. A kötet a Cage különböző művészeti ágakra gyakorolt hatásával kapcsolatos témák széles skáláját öleli fel, és reflektál Cage filozófiájára és módszereire. Az esszéket Marjorie Perloff szerkesztette, és különböző tudósok hozzájárulásait tartalmazzák.

Az esszéket erőteljesnek és csodálatosnak jellemzik, és átfogó képet nyújtanak Cage hatásáról több művészeti ágban, beleértve a zenét, a költészetet és az előadást. Különösen a Cage korai életéről szóló életrajzi esszét dicsérik mélységéért. A könyvet a Cage-tanulmányok jelentős hozzájárulásaként tartják számon, és tudományosabb megközelítése miatt nélkülözhetetlenné teszi mindazok számára, akik meg akarják ismerni Cage-et.

Egyes kritikusok szerint a hangvétel túlságosan akadémikus és kevésbé romantikus, mint a korábbi tanulmányoké, ami esetleg kevésbé teszi hozzáférhetővé a kötetet az alkalmi olvasók számára. Említik továbbá a bonyolult képi nyelvezetet is, amely gondos olvasást igényelhet.

(4 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Amikor a nagy avantgárdista John Cage 1992-ben, nem sokkal nyolcvanadik születésnapja előtt meghalt, már több tucatnyi interjú, emlékirat és vita tárgya volt a zenéhez, a zeneelmélethez és az előadói gyakorlathoz való hozzájárulásáról. Cage azonban soha nem tekintette magát kizárólag (vagy akár elsősorban) zeneszerzőnek; költő, képzőművész, filozófiai gondolkodó és fontos kultúrkritikus volt.

A John Cage: Composed in America az első olyan könyvhosszúságú mű, amely a "másik" John Cage-gel foglalkozik, revizionista feldolgozása annak, ahogyan maga Cage komponált és "komponált" Amerikában. Cage, amint azt ezek az eredeti esszék is tanúsítják, ellentmondásos figura. Duchamp és Schönberg, Satie és Joyce tanítványaként olyan kompozíciókat alkotott, amelyek aláássák e művészek néhány központi elvét, majd saját kompozíciós elméleteit az ő "hagyományuknak" tulajdonította. Az Emerson-Thoreau-formájú amerikai paradox módon Európában nyerte el legnagyobb közönségét. A szabadelvű, kaliforniai művész Cage szigorú munkamorál és szilárd fegyelem, különösen a zen buddhizmus fegyelme mellett kötelezte el magát.

Cage "Túlnépesedés és művészet" című, nem sokkal halála előtt a Stanfordon tartott és itt először közzétett előadás-költeményének szövege után tíz kritikus válaszol a változatos munkásságában megmutatkozó összetettség és ellentmondás kihívására. Cage saját interdiszciplinaritásával összhangban a kritikusok a legkülönbözőbb tudományágak felől közelítik meg ezt a művet: filozófia (Daniel Herwitz, Gerald L. Bruns), életrajz és kultúrtörténet (Thomas S. Hines), játék- és káoszelmélet (N. Katherine Hayles), zenekultúra (Jann Pasler), operatörténet (Herbert Lindenberger), irodalom- és műkritika (Marjorie Perloff), kulturális poétika (Gordana P. Crnkovic, Charles Junkerman) és költői gyakorlat (Joan Retallack). Az ilyen címkék azonban önmagukban is korlátozóak: az esszék mindegyike felállít határokat, hogy aztán kulcsfontosságú pontokon átlépje azokat. A könyv így - Cage saját kifejezésével élve - egy nagyon is szükséges "ötletekkel való kezdés".