Értékelés:
Marjorie Perloff „Edge of Irony” című könyve az Osztrák-Magyar Monarchia hat jelentős írójának irodalmi hozzájárulását vizsgálja, kiemelve az „osztrák-modernizmus” sajátos tulajdonságait. Perloff az egyes szerzőkre összpontosító esszéken keresztül vizsgálja a kormányzat és a társadalom iránti szkepticizmusukat, valamint a műveikben megjelenő ironikus hangnemet. Az olvasók üdítőnek találták a kevésbé ismert szerzőkbe való betekintést, bár néhányan csalódtak más neves személyiségek, például Kafka kizárása miatt.
Előnyök:⬤ Informatív esszék, amelyek mélyrehatóan mutatják be az Osztrák-Magyar Monarchiához kötődő, kevésbé ismert szerzőket.
⬤ Magával ragadó írás, amely elősegíti az irodalom kulturális és történelmi kontextusának megértését.
⬤ Perloff szakértelme egyedülálló perspektívát nyújt a modernizmusról, különösen Ausztriáról és a környező régiókról.
⬤ Részletes elemzés, amely megragadja az írók hátterének és tapasztalatainak összetettségét.
⬤ Néhány általánosítás a szövegben nem feltétlenül jól alátámasztott, ami ronthatja az elemzést.
⬤ Egyes híres szerzők kizárása csalódást okozhat az átfogó áttekintést kereső olvasóknak.
⬤ Néhány recenzens szerkesztői mulasztásokat, például lektorálási hibákat jegyzett meg.
(8 olvasói vélemény alapján)
Edge of Irony: Modernism in the Shadow of the Habsburg Empire
Az Osztrák-Magyar Monarchia multikulturális és többnyelvű világából olyan zseniális írók és gondolkodók kerültek ki, mint Joseph Roth, Robert Musil és Ludwig Wittgenstein. Számukra az első világháború traumája magában foglalta annak a földrajzi egységnek a hirtelen elvesztését, amelybe beleszülettek: 1918-ban a birodalom egyik napról a másikra felbomlott, és Ausztria egy kis, törékeny köztársaság maradt, amely mindössze húsz évig maradt fenn, mielőtt Hitler Harmadik Birodalma annektálta volna.
Az európai modernizmus e jelentős újragondolásában Marjorie Perloff azonosítja és feltárja azt az esztétikai világot, amely Bécs és más egykori Habsburg-országok romjaiból emelkedett ki - az "osztrák modernizmust", amely jelentős drámákat, regényeket, költészetet és önéletrajzokat hozott létre. Perloff Karl Kraus Az emberiség utolsó napjai című drámájától és Elias Canetti A felszabadult nyelv című memoárjától Ludwig Wittgenstein jegyzetfüzetéig és Paul Celan lírai költészetéig terjedő műveket vizsgál.
Mindvégig azt mutatja be, hogy az osztrák-modernista irodalmat kevésbé a Joyce és Pound, a dadaizmus és a futurizmus műveiből ismert modernizmus formai és technikai találmányai jellemzik, mint a látszólag konvencionális felszín alatt megbúvó radikális irónia, a száműzetés éles érzéke, valamint a német kortársakénál erotikusabb és kvixotikusabb érzékenység. A szkeptikus és kiábrándult osztró-modernizmus inkább kérdéseket tesz fel, mintsem válaszokat fogalmaz meg.
