Olvasói vélemények
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 6 olvasói szavazat alapján történt.
Eredeti címe:
The Constitution of Agency: Essays on Practical Reason and Moral Psychology
Könyv tartalma:
Christine M. Korsgaard napjaink egyik vezető morálfilozófusa: ez a kötet tíz nagy hatású tanulmányát gyűjti össze a gyakorlati észről és a morálpszichológiáról. Korsgaard a filozófiatörténet olyan fontos alakjainak munkásságára támaszkodik, mint Platón, Arisztotelész, Kant és Hume, és bemutatja, hogy gondolataik hogyan szolgálhatnak információval olyan kortárs és hagyományos filozófiai problémák megoldásához, mint az erkölcs és a gyakorlati ész alapjai, a cselekvés természete és az érzelmek szerepe a cselekvésben.
Az 1. részben A gyakorlati ész elvei Korsgaard azt a nézetet védi, hogy a gyakorlati ész elvei a cselekvés konstitutív elvei. Azzal, hogy Kant kategorikus imperatívuszának és az instrumentális ész elvének megfelelően irányítjuk cselekedeteinket - érvel -, átvesszük az irányítást saját mozdulataink felett, és így aktív, önrendelkező lényekké válunk. Kritizálja a gyakorlati ész elveinek normatív megalapozására irányuló rivális kísérleteket, megkérdőjelezi a saját érdekek maximalizálásának elvét, mint racionális elvet, és érvel néhány mély folytonosság mellett Platónnak az igazságosság és a cselekvés közötti kapcsolatról szóló beszámolója, valamint Kantnak az autonómia és a cselekvés közötti kapcsolatról szóló beszámolója között.
A II. részben Erkölcsi erény és erkölcsi pszichológia Korsgaard a passzívabb vagy befogadó képességeink - érzelmeink és reakcióink - szerepének kérdését veti fel cselekvőképességünk megalkotásában. Vázolja a Nikomachusi etika egy olyan olvasatát, amely azon az elképzelésen alapul, hogy érzelmeink a jó és a rossz érzékelését szolgálhatják, és amellett érvel, hogy az érzelmeknek ez a felfogása a gyökere az Arisztotelész és Kant erkölcsről szóló beszámolói közötti nyilvánvaló különbségeknek. Azt állítja, hogy valójában Arisztotelésznek és Kantnak közös az erkölcsi értékek helyéről és az emberi választás természetéről alkotott megkülönböztető nézete, amely többek között olyan beszámolót ad számukra arról, hogy mit jelent racionálisan cselekedni, amely felülmúlja a többi beszámolót.
A III. részben Egyéb reflexiók Korsgaard azt a kérdést veti fel, hogyan jutunk el oda, hogy Hume filozófiájában erkölcsi cselekvőként tekintsünk egymásra. Megvizsgálja az állam és az egyén cselekvőképessége közötti lehetséges összeütközést, amely Kant paradox nézeteihez vezetett a forradalomról. Végül pedig módszertanát tárgyalja annak bemutatásában, hogy mit jelent konstruktivista morálfilozófusnak lenni.
Az esszéket egy bevezető fogja össze, amelyben Korsgaard kifejti az egymáshoz és jelenlegi munkájához való kapcsolódásukat.
