Olvasói vélemények
Összegzés:A kritikák kiemelik Christine Korsgaard könyvét, mint a kanti racionalizmus és etika jelentős és közérthető kifejtését. Az olvasók dicsérik a világos írást, az erőteljes előadást és azt az éleslátó módot, ahogyan Kant eszméit összekapcsolja a kortárs etikai kérdésekkel. Néhány kritika azonban a szervezett entitások erkölcsi státuszának tárgyalásának hiányát és egyes szakaszok szövevényességét említi.
Előnyök:⬤ Gyönyörűen megírt
⬤ Kant eszméinek világos kifejtése
⬤ hatékonyan foglalkozik a Kantot ért gyakori kritikákkal
⬤ erős előadásmód
⬤ szakemberek és nem szakemberek számára egyaránt lebilincselő
⬤ éleslátó összefüggések a személyes integritás és az erkölcsi cselekvőképesség között
⬤ az állatok erkölcsi státuszára is kitér.
Hátrányok:⬤ Nem foglalkozik a vállalatok vagy szervezett társadalmi entitások erkölcsi státuszával
⬤ egyes szakaszokat tekervényesnek és redundánsnak érezhetünk
⬤ úgy tűnik, mintha más filozófusok túlzott idézése egyértelmű szükségesség nélkül történne.
(9 olvasói vélemény alapján)
Könyv tartalma:
Christine M. Korsgaard a gyakorlati ész és az erkölcsi kötelesség alapjairól ad számot.
Az erkölcsfilozófia arra törekszik, hogy megértse azt a tényt, hogy az emberi cselekedetek, ellentétben a többi állat cselekedeteivel, erkölcsileg jók vagy rosszak, helyesek vagy helytelenek lehetnek. Kevés morálfilozófus aknázta ki azonban azt a gondolatot, hogy a cselekvések erkölcsileg jók vagy rosszak lehetnek azáltal, hogy a maguk nemében jók vagy rosszak - jó vagy rossz cselekvésként. Ahogyan tudnunk kell, hogy a szív funkciója a vér pumpálása ahhoz, hogy tudjuk, hogy a jó szív az, amelyik sikeresen pumpálja a vért, ugyanúgy tudnunk kell, mi egy cselekvés funkciója ahhoz, hogy tudjuk, mi számít jó vagy rossz cselekvésnek.
Platón, Arisztotelész és Kant munkásságára támaszkodva Korsgaard azt javasolja, hogy egy cselekvés funkciója az, hogy a cselekvést végző személy cselekvőképességét és ezáltal identitását konstituálja. Racionális lényekként tudatában vagyunk a cselekedeteinket irányító elveknek, és ezért mi irányítjuk azokat. A jó cselekvés az, amely a cselekvőjét saját mozdulatainak autonóm és hatékony okaként konstituálja.
Ezek a tulajdonságok megfelelnek, illetve megfelelnek Kant gyakorlati ész két imperatívuszának. A kategorikus imperatívusznak való megfelelés autonómmá tesz bennünket, a hipotetikus imperatívusznak való megfelelés pedig hatékonnyá. Azzal pedig, hogy meghatározzuk, milyen hatásaink lesznek a világban, egyúttal saját identitásunkat is meghatározzuk.
Korsgaard elméletet dolgoz ki a cselekvésről és az interakcióról, valamint arról, hogy milyen formát kell öltenie az interakciónak ahhoz, hogy rendelkezzünk azzal az integritással, amely szerinte elengedhetetlen a cselekvőképességhez. Ezen elmélet alapján azt állítja, hogy csak az erkölcsileg jó cselekvés szolgálhatja a cselekvés funkcióját, amely az önalkotás.
