Az új sebesült: A neurózistól az agykárosodásig

Olvasói vélemények

Catherine Malabou „The New Wounded” című könyve a trauma mélyreható feltárását kínálja a neurológia, a pszichoanalízis és a filozófia szemüvegén keresztül, különösen a freudi koncepciókat kérdőjelezve meg. Míg egyes olvasók megtapsolják a szerző szenvedélyes elkötelezettségét és elméleti meglátásait, mások kritizálják Freud értelmezését és az írás bonyolultságát. A mű kritikus kérdéseket vet fel az identitással, az empátiával és a trauma természetével kapcsolatban, így jelentős, bár kihívást jelentő hozzájárulás a kortárs kritikai elmélethez.

⬤ A trauma szenvedélyes és mélyen személyes vizsgálata, különösen az Alzheimer-kórral kapcsolatban.
⬤ A freudi pszichoanalízis provokatív kritikája és olyan új fogalmak bevezetése, mint a „destruktív plaszticitás” és a „cerebralitás”.
⬤ Empatikus megközelítés a neurológiai betegek tapasztalatainak megvitatásához.
⬤ Gazdag filozófiai meglátásokat kínál, és a traumák kezelésének újragondolására szólít fel, ösztönözve a terület fejlődését.

⬤ Az írásmód összetett és kihívást jelentő, így a kezdő filozófusok számára nehezen befogadható.
⬤ Freud értelmezését egyes kritikusok hibásnak tartják, ami az érvek koherenciájának hiányához vezet.
⬤ A kritikák szerint az ismétlésekkel teli, sűrű prózából nehéz lehet értékes felismeréseket kihámozni.
⬤ Néhány olvasó megkérdőjelezi következtetéseinek alkalmazhatóságát szélesebb kontextusokra és populációkra.

(7 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The New Wounded: From Neurosis to Brain Damage

Könyv tartalma:

Ez a könyv az „új sebesültek” (agysérült betegek) filozófiai megközelítését alkalmazza, hogy a pszichoanalízis és a kortárs neurobiológia közötti szembesítést rendezzen, a trauma és a pszichés sebek kérdésére összpontosítva. Ezáltal újraértékeli az agyat, mint olyan szervet, amely nem elkülönül a pszichés élettől, hanem annak középpontjában áll.

Az „új sebesültek” olyan pszichés sebektől szenvednek, amelyeket a hagyományos pszichoanalízis, amely a psziché azon igényére helyezi a hangsúlyt, hogy az eseményeket integrálja saját történelmébe, nem képes megérteni vagy gyógyítani. Különböző agyi sérülések vagy támadások áldozatai, beleértve az olyan degeneratív agyi betegségeket, mint a Parkinson-kór és az Alzheimer-kór.

Az agyi elváltozások okozta változások gyakran a beteg identitásának példátlan metamorfózisában nyilvánulnak meg. Az Alzheimer-kórban szenvedő személy például nem - vagy nem csak - olyan valaki, aki „megváltozott” vagy „átalakult”, hanem inkább olyan alany, aki valaki mássá vált.

Az olyan alanyok viselkedése, akik „társadalmi-politikai traumák” - például bántalmazás, háború, terrortámadás vagy szexuális támadás - áldozatai, feltűnő hasonlóságot mutat az agykárosodást szenvedett alanyokéval. Így napjainkban egyre inkább átjárhatóvá válik az organikus traumát és a szociálpolitikai traumát elválasztó határ.

A „neurobiológiát” és a „szociopátiát” elválasztó határokat elmosva az agykárosodás a történelem és a természet közötti határokat is hajlamos elmosni. Egyúttal azt is feltárja, hogy a politikai elnyomás ma egy minden indoklástól megfosztott traumás csapás álcáját ölti magára. A természet és a politika különös keverékével állunk tehát szemben, amelyben a politika a természet látszatát kelti, a természet pedig eltűnik, hogy felvegye a politika álarcát.