Mit tegyünk az agyunkkal?

Olvasói vélemények

Catherine Malabou „Mit kezdjünk az agyunkkal?” című könyve mélyreható és magával ragadó módon tárja fel az idegtudományt a filozófia szemüvegén keresztül, különös tekintettel a plaszticitás fogalmára. Malabou bírálja az idegtudomány redukcionista nézeteit, és integrálja az agy plaszticitásának esztétikai, etikai és politikai dimenzióit, árnyalt perspektívát kínálva az emberi agy képességeiről. Erősségei ellenére egyes olvasók ellentmondásosnak vagy redukcionistának találják érveit, és a szöveg teljes megértése bonyolult lehet.

⬤ Mély elkötelezettség az idegtudomány és a filozófia iránt.
⬤ Egyedülálló perspektívát kínál az agy plaszticitásáról, hangsúlyozva a rugalmasságot és a kreativitást.
⬤ Kritizálja az idegtudomány redukcionista értelmezését.
⬤ Fontos kérdéseket vet fel a biológia és a társadalom kölcsönhatásával kapcsolatban.
⬤ Megközelíthető, mégis intellektuálisan provokatív; elősegíti a párbeszédet a kortárs kérdésekről.

⬤ Egyes olvasók szerint a redukcionizmussal kapcsolatos érvei nem következetesek vagy nem egyértelműek.
⬤ Az összetett gondolatok egyesek számára nehezen érthetőek lehetnek.
⬤ Bizonyos neuronokkal kapcsolatos állításokat homályosnak vagy nem egyértelműnek tartanak.
⬤ A szöveget elavultnak érezhetjük, mivel az idegtudomány legújabb fejleményei fejlődnek.
⬤ Néhány olvasó a redukcionizmus elemeit érzékeli a magyarázataiban.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

What Should We Do with Our Brain?

Könyv tartalma:

A legújabb idegtudományok, felváltva a régi modellt, amely szerint az agy egyetlen központosított irányítási forrás, a "plaszticitást" hangsúlyozták, azt a tulajdonságot, amelynek révén agyunk fejlődik és változik életünk során. Agyunk történelmi termékként létezik, önmagával és környezetével kölcsönhatásban fejlődik.

Ezért vékony a határ az idegrendszer szerveződése és a politikai és társadalmi szerveződés között, amely egyszerre feltételezi és kondicionálja az emberi tapasztalatokat. A kortárs idegtudományt figyelmesen vizsgálva nehéz nem észrevenni, hogy az agyról való újfajta beszédmód tükrözi a neoliberális kapitalista világ menedzsmentdiskurzusát, amelyben most élünk, a decentralizációról, hálózatokról és rugalmasságról szóló beszéddel. Tudatosan vagy tudattalanul, a tudomány nem tud nem visszhangozni a világot, amelyben zajlik.

A neoliberális világban a "plaszticitás" a "rugalmassággal" azonosítható - ez a kifejezés a közgazdaságtan és a menedzsmentelmélet divatos szavává vált. A plasztikus agy így a hatalomnak csupán egy másik stílusát képviselné, amely, bár kevésbé centralizált, még mindig az irányítás eszköze.

Catherine Malabou ebben a könyvében a plaszticitásnak egy második, radikálisabb jelentését fejti ki. A plaszticitás nem csupán azt teszi lehetővé, hogy agyunk alkalmazkodjon a fennálló körülményekhez, hanem szabadságot nyit a beavatkozásra, magának a körülményeknek a megváltoztatására. Ez a megértés az idegtudományok egy új, átalakító aspektusát nyitja meg.

Az idegtudományok és a társadalomtudományok közötti ilyen közelséghez ragaszkodva Malabou az agyra alkalmazza Marx jól ismert mondását a történelemről: az emberek maguk alkotják az agyukat, de nem tudnak róla. Ez a könyv felhívás az ilyen megismerésre.