Mit tegyünk az agyunkkal?

Olvasói vélemények

Catherine Malabou „PLASTICITY--How to Live your Life, using your Brain” című könyve az agy plaszticitásának koncepcióját vizsgálja, hangsúlyozva a személyes fejlődésre, gyógyulásra és növekedésre gyakorolt hatását. Malabou bírálja az idegtudomány redukcionista nézeteit, és olyan dialektikus megközelítést kínál, amely esztétikai, etikai és politikai dimenziókat is magában foglal. Kitér a rugalmasság fontosságára, valamint a gondolkodás és a természeti folyamatok közötti dinamikus kapcsolatra. A kritikák változóak: az árnyalt filozófiai megközelítést értékelik, az állításaiban érzékelt redukcionizmust és komplexitást kritizálják.

⬤ Elgondolkodtató és intellektuálisan ösztönző
⬤ hatékonyan integrálja az idegtudományt a filozófiával
⬤ kritizálja a hagyományos idegtudomány redukcionizmusát
⬤ meggyőző elképzelést mutat be a rugalmasságról és a kreativitásról a személyes fejlődésben
⬤ fontos etikai és politikai vonatkozásokkal foglalkozik.

⬤ Egyes olvasók számára az írás bonyolult, az érvek nehezen követhetők
⬤ kritikaként fogalmazódik meg, hogy állításai redukcionista jellegűek
⬤ bizonyos, a neuronokkal kapcsolatos állítások zavarosnak vagy nem egyértelműnek tűnhetnek
⬤ nem ad egyértelmű megoldást a materializmus és az idealizmus közötti feszültségekre.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

What Should We Do with Our Brain?

Könyv tartalma:

A legújabb idegtudományok, felváltva a régi modellt, amely szerint az agy egyetlen központosított irányítási forrás, a "plaszticitást" hangsúlyozták, azt a tulajdonságot, amelynek révén agyunk fejlődik és változik életünk során. Agyunk történelmi termékként létezik, önmagával és környezetével kölcsönhatásban fejlődik.

Ezért vékony a határ az idegrendszer szerveződése és a politikai és társadalmi szerveződés között, amely egyszerre feltételezi és kondicionálja az emberi tapasztalatokat. A kortárs idegtudományt figyelmesen vizsgálva nehéz nem észrevenni, hogy az agyról való újfajta beszédmód tükrözi a neoliberális kapitalista világ menedzsmentdiskurzusát, amelyben most élünk, a decentralizációról, hálózatokról és rugalmasságról szóló beszéddel. Tudatosan vagy tudattalanul, a tudomány nem tud nem visszhangozni a világot, amelyben zajlik.

A neoliberális világban a "plaszticitás" a "rugalmassággal" azonosítható - ez a kifejezés a közgazdaságtan és a menedzsmentelmélet egyik divatos szavává vált. A plasztikus agy így a hatalomnak csupán egy másik stílusát képviselné, amely, bár kevésbé centralizált, még mindig az irányítás eszköze.

Catherine Malabou ebben a könyvében a plaszticitás egy második, radikálisabb jelentését fejti ki. A plaszticitás nem csupán azt teszi lehetővé, hogy agyunk alkalmazkodjon a meglévő körülményekhez, hanem szabadságot nyit arra, hogy beavatkozzunk, hogy megváltoztassuk ezeket a körülményeket. Ez a felfogás az idegtudományok egy új, átalakító aspektusát nyitja meg.

Az idegtudományok és a társadalomtudományok közelsége mellett kitartva Malabou az agyra alkalmazza Marx jól ismert mondását a történelemről: az emberek maguk alkotják az agyukat, de nem tudnak róla. Ez a könyv felhívás az ilyen megismerésre.