Az új sebesültek: A neurózistól az agykárosodásig

Olvasói vélemények

A Catherine Malabou által írt „The New Wounded” (Az új sebesült) című könyvről szóló kritikák a filozófia és a neurológia összetettségét, mélységét és integrációját illetően sokféle véleményt tükröznek. Az olvasók értékelik a szenvedélyes érvelést és a freudi pszichoanalízis kritikai vizsgálatát, míg egyesek a bemutatott érvek világosságát és koherenciáját kritizálják. A művet egyszerre tartják mélyrehatónak és kihívást jelentőnek, és elsősorban a kortárs filozófia és pszichoanalízis terén előzetes ismeretekkel rendelkezők számára vonzónak.

⬤ A trauma mély és szenvedélyes feltárása, amely integrálja a neurológiát és a pszichoanalízist.
⬤ A freudi elmélet eredeti kritikája, különös tekintettel a trauma megértésének korlátaira.
⬤ Bátorít a kortárs idegtudományi implikációkkal való kritikus foglalkozásra.
⬤ Gazdag tartalom a traumával, mentális betegségekkel és gondozással foglalkozó szakemberek számára.

⬤ Az összetett nyelvezet és a gondolatok megnehezítik a filozófia kezdők számára a megértést.
⬤ Egyes olvasók az érveket összefüggéstelennek vagy tisztázatlanoknak találják.
⬤ Kritika a szerző Freud-értelmezésével szemben, ami elméleteinek túlzott leegyszerűsítését vagy félreértelmezését sugallja.
⬤ Az ismétlődő pontok elvonhatják a figyelmet az általános érveléstől.

(7 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The New Wounded: From Neurosis to Brain Damage

Könyv tartalma:

Ez a könyv az "új sebesültek" (agysérült betegek) filozófiai megközelítését alkalmazza, hogy a pszichoanalízis és a kortárs neurobiológia közötti szembesítést rendezzen, a trauma és a pszichés sebek kérdésére összpontosítva. Ezáltal újraértékeli az agyat, mint olyan szervet, amely nem elkülönül a pszichés élettől, hanem annak középpontjában áll.

Az "új sebesültek" olyan pszichés sebektől szenvednek, amelyeket a hagyományos pszichoanalízis, amely a psziché azon igényére helyezi a hangsúlyt, hogy az eseményeket integrálja saját történelmébe, nem képes megérteni vagy gyógyítani. Különböző agyi sérülések vagy támadások áldozatai, beleértve az olyan degeneratív agyi betegségeket, mint a Parkinson-kór és az Alzheimer-kór.

Az agyi elváltozások okozta változások gyakran a beteg identitásának példátlan metamorfózisában nyilvánulnak meg. Az Alzheimer-kórban szenvedő személy például nem - vagy nem csak - olyan valaki, aki "megváltozott" vagy "átalakult", hanem inkább olyan alany, aki valaki mássá vált.

Az olyan alanyok viselkedése, akik "társadalmi-politikai traumák" - például bántalmazás, háború, terrortámadás vagy szexuális támadás - áldozatai, feltűnő hasonlóságot mutat az agykárosodást szenvedett alanyokéval. Így napjainkban egyre inkább átjárhatóvá válik az organikus traumát és a szociálpolitikai traumát elválasztó határ.

A "neurobiológiát" és a "szociopátiát" elválasztó határokat elmosva az agykárosodás a történelem és a természet közötti határokat is hajlamos elmosni. Egyúttal azt is feltárja, hogy a politikai elnyomás ma egy minden indoklástól megfosztott traumás csapás álcáját ölti magára. A természet és a politika különös keverékével állunk tehát szemben, amelyben a politika a természet látszatát kelti, a természet pedig eltűnik, hogy felvegye a politika álarcát.