Olvasói vélemények
Összegzés:Samuel Moyn „Az utolsó utópia” című írása azt állítja, hogy az emberi jogok koncepciója az 1970-es évekből származó új keletű jelenség, szemben a történelmi elbeszélésekkel, amelyek korábbi forradalmakra és filozófiai eszmékre vezetik vissza a gyökereit. Miközben a könyv merész, ikonoklasztikus perspektívát mutat be, és kritikus kérdéseket vet fel a kortárs emberi jogi mozgalmak hatékonyságával kapcsolatban, kritikával is szembesül, amiért esetleg figyelmen kívül hagyja az értékes történelmi kontextust.
Előnyök:A könyv éles, innovatív tézist mutat be, amely az emberi jogok történetét újragondolja azáltal, hogy az 1970-es évekre helyezi keletkezését. A könyvet éleslátó elemzése, hozzáférhetősége és a bevett narratívák megkérdőjelezésére való képessége jellemzi. A recenzensek a társadalmi változások és az emberi jogi érdekérvényesítés fejlődésének megértéséhez értékes forrásként emelik ki.
Hátrányok:Néhány olvasó úgy találja, hogy Moyn írása összetett és nehezen befogadható. A kritikák arra is kitérnek, hogy a könyv hajlamos figyelmen kívül hagyni az emberi jogi mozgalomhoz hozzájáruló korábbi történelmi fejleményeket, ami alááshatja a könyv érvelését. Emellett egyes kritikusok csalódottságuknak adnak hangot a fennkölt írói stílus és a jog és a jogok gyakorlati valóságától való érzékelhető elszakadás miatt.
(14 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Last Utopia: Human Rights in History
Könyv tartalma:
Az emberi jogok a nemzetközi igazságosság olyan vízióját kínálják, amelyet napjaink idealista milliói nagyra tartanak. Pedig maga a mozgalom alapjául szolgáló koncepció csak néhány évtizeddel ezelőtt vált ismertté, amikor mélyrehatóan átformálta az emberiség javulásához fűzött reményeinket. Ebben az úttörő könyvben Samuel Moyn ezt a rendkívüli átalakulást emeli a középpontba, és felteszi a kérdést, hogy mit árul el az eszmény problémás jelenéről és bizonytalan jövőjéről.
Egyesek számára az emberi jogok a nyugati civilizáció hajnaláig, az amerikai és a francia forradalom koráig, vagy a második világháború utáni pillanatig nyúlnak vissza, amikor az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát megalkották. Az emberiség erkölcsi történetének drámai körútja során ezeket az epizódokat felelevenítve Az utolsó utópia megmutatja, hogy az 1968 utáni évtizedben kezdtek az emberi jogok az emberek széles közösségei számára az igazságosság megfelelő ügyeként értelmet nyerni. Kelet- és Nyugat-Európában, valamint az Egyesült Államokban és Latin-Amerikában az emberi jogok néhány rövid év alatt kikristályosodtak, ahogy a társadalmi aktivizmus és a politikai retorika az ENSZ folyosóiról a világ élvonalába kerültek.
Moyn szerint az emberi jogok a korábbi politikai utópiák romjain jutottak korabeli jelentőségre. Az egyéni jogok erkölcse a forradalmi kommunizmus és a nacionalizmus szennyezett politikai álmait váltotta fel, ahogy a nemzetközi jog a népi harc és a véres erőszak alternatívájává vált. De ahogy az emberi jogok eszménye bekerül a rivális politikai napirendekbe, nagyobb éberséget és alaposabb vizsgálatot igényel, mint amikor reményeink jelszavává vált.
