Olvasói vélemények
Összegzés:Samuel Moyn „Humánus” című könyve a háború humánusabbá tételének paradoxonát vizsgálja, és azt, hogy a háború a konfliktus megelőzése helyett inkább a konfliktusok állandósulását eredményezi. A könyv történelmi és kortárs háborúkba bocsátkozik, megvizsgálja a háborús törvények fejlődését és az erkölcsi intervencionizmus következményeit. Bár a könyv gazdag információkban, és megkérdőjelezi az olvasók feltételezéseit a háború természetéről, érvei vegyes reakciókat váltanak ki, különösen a politikai elfogultság és az elemzés mélysége tekintetében.
Előnyök:A könyvet dicsérik alapos kutatásaiért, történelmi összefüggéseiért és azért, hogy képes megkérdőjelezni a háborúról alkotott előítéleteket. Az olvasók nagyra értékelik a humanitárius törvények fejlődésének és a „humánus” hadviselés következményeinek átfogó vizsgálatát. A könyv azok számára is felnyitja a szemüket, akik nincsenek tisztában az amerikai katonai szerepvállalások összetettségével.
Hátrányok:A kritikusok szerint a könyv politikailag túlságosan elfogult, a baloldali nézőpontot részesíti előnyben, és nem foglalkozik megfelelően a közelmúltbeli konfliktusok dinamikájának összetettségével, különösen a különböző kormányok alatt. Egyes olvasók szerint az érvek nem meggyőzőek vagy rosszul strukturáltak, és azt sugallják, hogy a könyv nem foglalkozik megfelelően a konkrét katonai döntések következményeivel. Emellett néhány kritika megemlíti, hogy az írásmód sűrű és nehézkes lehet, ami kihívást jelent az olvasás során.
(10 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Humane: How the United States Abandoned Peace and Reinvented War
Könyv tartalma:
Egy neves történész feltárja a háború humánusabbá tételének sötét oldalát
A 9/11 óta eltelt években a végtelen háború korszakába léptünk, ahol az Egyesült Államok mindenütt uralmat gyakorol. A Humánus című könyvében Samuel Moyn egy nyugtalanító, de sürgető kérdést tesz fel: Mi van akkor, ha a háború etikusabbá tételére - a kínzás betiltására és a civil áldozatok számának korlátozására - tett erőfeszítések csak megerősítették és még szilárdabbá tették a katonai vállalkozást?
Ennek az érvelésnek az előmozdítása érdekében Moyn visszatekint másfél évszázadnyi szenvedélyes vitára az erőszak alkalmazásának etikájáról és jogáról. A tizenkilencedik században a Vöröskereszt alapítói hatalmas küzdelmet folytattak azért, hogy a háborút kevésbé halálossá tegyék, még akkor is, ha elismerték annak elkerülhetetlenségét. Leo Tolsztoj kiemelkedően ellenezte erőfeszítéseiket, azzal érvelve, hogy a háborút meg kell szüntetni, nem pedig megreformálni - és a következő évszázadban az Atlanti-óceán mindkét partján virágzott a háború eltörlésére irányuló népi mozgalom. Végül azonban a reformerek figyelmük a háború bűntetteinek ellenzéséről a háborús bűnök ellenzésére terelődött.
A 9/11 utáni korszakban az amerikai hadsereg a precíziós fegyverek elérhetősége és az imázs védelmének szükségessége miatt a humánus háború menetrendjét követte. A harc az utcákról a bírósági tárgyalóterembe került, ahol a terrorizmus elleni háború taktikáit vitatták, de a háború alapvetései komolyabb megkérdőjelezés nélkül maradtak. Ezek a tendenciák azóta csak felgyorsultak. Még akkor is, amikor az Obama- és a Trump-kormányzat gyökeresen eltérő hangnemben beszélt az amerikai hatalomról és erkölcsről, az "örökké tartó" háború második évtizedét vezették be.
A Humánus annak története, hogyan ment el Amerika harcolni, és hogyan nem tért vissza soha, és hogyan változott át a fegyveres harc a viták megoldásának tökéletlen eszközéből a modern állapot szerves részévé. Ahogy az amerikai háborúk egyre elhúzódnak, úgy válnak egyre humánusabbá is. Ez a provokatív könyv amellett érvel, hogy ez a fejlődés talán egyáltalán nem jelent előrelépést.
