Liberalizmus önmaga ellen: A hidegháborús értelmiségiek és korunk megteremtése

Olvasói vélemények

Samuel Moyn „Liberalizmus önmaga ellen” című könyve a II. világháború utáni liberális eszmék hanyatlását vizsgálja, és azt állítja, hogy a modern liberalizmus eltért az alapelveitől. Kritizálja azokat a befolyásos gondolkodókat, akik hozzájárultak ehhez az elmozduláshoz, és a régebbi liberális értékek újjáélesztésére szólít fel. A kivitelezés azonban vegyes kritikákat kapott, egyesek dicsérik érveit, míg mások kritizálják koherenciáját és mélységét.

⬤ Erőteljes érvet szolgáltat a liberalizmus régebbi formáinak újjáélesztése mellett.
⬤ A háború utáni korszak kulcsfontosságú liberális gondolkodóinak éleslátó elemzése.
⬤ Kritikusan vizsgálja a hidegháborús liberalizmusnak a modern politikai gondolkodásra gyakorolt hatását.
⬤ Megszólítja a baloldali szemléletű olvasókat, akik a liberalizmus hiányosságainak megértését keresik.

⬤ Hiányzik a mélység a fő állítások kifejtésében, így egyes olvasók elégedetlenek maradnak.
⬤ Az írást elkalandozónak és kanyargósnak írják le, világos nézőpont nélkül.
⬤ Elterjedt, megalapozatlan állításokat tartalmaz, és a tárgyalt gondolkodók szelektív értelmezését mutatja.
⬤ Több kritika szerint nem foglalkozik a kulcsfogalmakkal, ami befolyásolja az érthetőséget.

(8 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Liberalism Against Itself: Cold War Intellectuals and the Making of Our Times

Könyv tartalma:

A liberalizmus jelenlegi válságának hidegháborús gyökerei

A huszadik század közepére sok liberális mogorván nézte a modernitás által teremtett világot, a pusztító háborúkkal, a növekvő totalitarizmussal és az állandó nukleáris terrorral. Arra a következtetésre jutottak, hogy a felvilágosodás eszméi, beleértve az emancipációt és az egyenlőséget, nemhogy megoldást kínálnának ezekre a problémákra, hanem inkább megteremtették azokat. A politikai gondolkodás történésze, Samuel Moyn azt állítja, hogy a hidegháború korának liberális értelmiségei - köztük Isaiah Berlin, Gertrude Himmelfarb, Karl Popper, Hannah Arendt, Judith Shklar és Lionel Trilling - átalakították a liberalizmust, de katasztrofális örökséget hagytak korunkra.

Moyn ikonoklasztikus stílusában felvázolja, hogy a hidegháborús liberálisok hogyan definiálták újra mozgalmuk eszméit, és hogyan mondtak le a felvilágosodás erkölcsi magjáról egy sokkal veszélyesebb filozófia helyett: az egyéni szabadság mindenáron való megőrzése érdekében. Elítélve ezt az álláspontot, valamint a hidegháborús liberalizmus iránti legújabb nosztalgiát, mint az illiberális értékek elleni küzdelem eszközét, Moyn időszerű felhívást tesz közzé egy új, emancipációs és egalitárius liberális filozófiára - egy olyan útra, amely helyrehozza a hidegháború okozta károkat és biztosítja a liberalizmus túlélését.