Behemót vagy a hosszú parlament

Olvasói vélemények

A Thomas Hobbes „Behemót” című könyvéről szóló kritikák kiemelik a könyvet, mint az angol polgárháború politikai töltetű elemzését a royalista szemszögből, bemutatva Hobbes hatásos prózáját és határozott véleményét a politika és a vallás kölcsönhatásáról abban a viharos időszakban. Az olvasók azonban megjegyzik az elfogultságát és azt, hogy időnként túlságosan a vallási szempontokra összpontosít, a kiegyensúlyozottabb szemlélet rovására.

⬤ Kiváló írói stílus, Hobbes lényegre törő és világos prózával.
⬤ Magával ragadó és ritkán unalmas elbeszélés, amely egyedülálló nézőpontot nyújt az angol polgárháborúról.
⬤ A politikai összeomlás és a különböző frakciók szerepének éleslátó elemzése.
⬤ A vásárlói visszajelzések szerint gyors kiszállítás és jó megjelenésű fizikai példány.

⬤ Pártos nézőpont, amely erősen a royalista nézőpontot részesíti előnyben, ami nem feltétlenül nyújt kiegyensúlyozott történelmi beszámolót.
⬤ Nagy hangsúlyt fektet a vallási tényezőkre, különösen a presbiteriánizmusra, ami háttérbe szoríthatja az események egyéb kritikus aspektusait.
⬤ A szerkesztő bevezetőjét kritika éri a világosság hiánya miatt.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Behemoth or the Long Parliament

Könyv tartalma:

A Behemót, avagy A hosszú parlament című könyv nélkülözhetetlen minden olyan olvasó számára, aki érdeklődik Thomas Hobbes (1588-1679) gondolkodásának történelmi összefüggései iránt. A nagy politikai filozófus a De Cive (1642) és a Leviatán (1651) című műveiben elemzési keretet dolgozott ki a lázadás, a lázadás és a hatalom összeomlásának tárgyalására.

Az 1668 körül elkészült, de csak Hobbe halála után kiadott Behemót ennek a keretnek az angol polgárháborúra való szisztematikus alkalmazását mutatja be. Stephen Holmes éleslátó és tartalmas bevezetőjében megvizsgálja a Behemót főbb témáit és következményeit Hobbes gondolatrendszerében. Holmes megjegyzi, hogy a Behemót újragondolása eloszlatja a Hobbesszal kapcsolatos tartós téves értelmezéseket, köztük azt az elképzelést, hogy az embert kizárólag az önfenntartás vágya motiválja.

A Behemót, amely egy tanár és tanítványa közötti párbeszédek sorozataként jelenik meg, a polgárháború fő okát kevésbé a gazdasági érdekekben, mint inkább a főszereplők makacs irracionalitásában látja. Hobbe más műveinél is szemléletesebben mutatja be a vallás jelentőségét az emberi természetről és viselkedésről alkotott elméleteiben.