Leviatán - A KÖZÖS GYÖRGYI ÖKOLÓGIA ÉS CIVIL: A 100 legjobb tényirodalmi könyv: 94. szám - Leviatán, Thomas Hobbes.

Olvasói vélemények

Hobbes Leviatánja a politikai filozófia összetett és alapvető szövege, amely az emberi természetet, a kormányzást és a társadalmi szerződést tárgyalja. Bár sok kritikus dicséri Hobbes meglátásait és érveit, ugyanakkor kiemelik a könyv olvasásának kihívásait is, amelyek a könyv elavult nyelvezetéből és hosszúságából adódnak. Összességében az olvasók egyetértenek abban, hogy fontos műről van szó, de türelmet és gondos olvasást igényel.

⬤ A politikai filozófia és az emberi természet mélyreható feltárása.
⬤ Meggyőző érvet kínál az erős központi kormányzat szükségessége mellett.
⬤ A társadalmi szerződéselmélet klasszikus és alapvető szövegének tekinthető.
⬤ Gondolatébresztő és gazdag felismerésekben.
⬤ Néhány kiadása meglepően könnyen olvasható a komplexitása ellenére.

⬤ Hosszú és nehezen olvasható az elavult nyelvezet és szerkezet miatt.
⬤ Egyes kiadásoknak rossz a kötése vagy tipográfiai hibái vannak.
⬤ A megfelelő megértéshez további forrásokra vagy útmutatókra lehet szükség.
⬤ Nem minden olvasó ért egyet Hobbes következtetéseivel, ami egyesek számára korlátozhatja a vonzerőt.

(251 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Leviathan - THE MATTER, FORME, & POWER OF A COMMON-WEALTH ECCLESIASTICAL AND CIVILL: The 100 best nonfiction books: No 94 - Leviathan by Thomas Hobbes

Könyv tartalma:

VÉLEMÉNYEK a LEVIATHAN Thomas Hobbes által.

A 100 legjobb tényirodalmi könyv: Thomas Hobbes: Leviatán (1651)

Thomas Hobbes esszéje a társadalmi szerződésről egyszerre a nyugati gondolkodás egyik alapműve, valamint a szellemesség és a képzelet remekműve.

A 17. századi történész és pletykás John Aubrey szerint Thomas Hobbes "azt szokta mondani, hogy ha annyit olvasott volna, mint más emberek, akkor sem tudott volna többet, mint más emberek". Nagy gondolkodóként Hobbes az angol józan ész és az amatőr szellem megtestesítője, és annál is inkább vonzó, mivel filozófiáját tudós és irodalmár tapasztalataiból merítette, Galilei, Descartes és a restauráció előtti fiatal Stuart Károly walesi herceg kortársa és alkalmi munkatársa volt.

Maga Hobbes Erzsébet korában született, és szerette azt mondani, hogy 1588-as koraszülését anyja aggodalma okozta a spanyol armada fenyegetése miatt:

... az édesanyám volt az oka.

Ikreket szült egyszerre, engem és a félelmet.

Hosszú élete során Hobbes soha nem állt távol sem a kor veszélyeitől (nevezetesen a harmincéves háborútól és az angol polgárháborútól), sem pedig a filozófiájának merengő realizmusa és pragmatikus világossága által támogatott veszélyektől. Mi az a politikai forma, kérdezte Hobbes, amely megadja azt a biztonságot, amelyre ő és kortársai vágytak, de amelyet mindig megtagadtak tőlük?

Thomas Hobbes Leviatánjának előlapja.

A Leviatán híres címlapképe. Fénykép: Alamy.

A Leviatán alcímet viselő könyv, melynek címe: The Matter, Forme and Power of a Commonwealth Ecclesiasticall and Civil, először 1651-ben, a Cromwell-évek alatt jelent meg, az angol kánon talán leghíresebb címlapjával, egy metszettel, melyen egy mindenható óriás, számtalan apró emberi alakból álló, karddal és korbáccsal felemelt pásztortáj fölött magasodik.

Így került be az angol lexikonba a "Leviatán" (szuverén hatalom), és Hobbes víziója az emberről, aki természeténél fogva nem társas lény, akit a közösség iránti tisztelet éltet, hanem tisztán önző, a személyes előnyök által motivált teremtmény, az emberiség létezéséről szóló híres összefoglalójában sűrűsödött össze: "magányos, szegény, undok, undok, brutális és rövid".

Hobbes érve az volt, hogy ezen állapotok javítására az embernek el kellene fogadnia bizonyos "természeti törvényeket", amelyekkel az emberi társadalomnak megtiltaná, hogy "azt tegye, ami az életet rombolja", amivel az erény lenne a "békés, társas és kényelmes élet" eszköze.

Az első természeti törvény a következő: "minden embernek békére kell törekednie". Ez - érvelése szerint - nehéz cél lesz: az egész emberiség általános hajlama "a hatalom utáni hatalom örökös és nyugtalan vágya, amely csak a halálban szűnik meg". A természet második törvénye: "az embernek (kell) hajlandónak lennie, ha mások is hajlandók... lemondani mindenhez való jogáról.

És megelégedni annyi szabadsággal másokkal szemben, amennyit másoknak megengedne önmagával szemben". A harmadik természeti törvény a következő: "Az emberek betartják a kötött szövetségeket."

Ez lényegében Hobbes társadalmi szerződését jelenti, amelyet egy külső hatalom kényszerít ki. Eszerint a polgári társadalom tagjainak szerződést kell kötniük, hogy hatalmukat és erejüket "egy Emberre, vagy egy Emberek Gyülekezetére... Ha ez megtörtént, az így egy személyben egyesült sokaságot nevezzük köznemességnek". Hobbes számára az ilyen hatalom szerződéskötése a béke és a jólét egyetlen garanciája: "Amíg az emberek olyan közös hatalom nélkül élnek, amely mindnyájukat félelemben tartja, addig abban az állapotban vannak, amelyet háborúnak neveznek.

Mégpedig olyan háborúban, mint amilyen minden ember minden ember ellen.".