Bevezetés a szociológiába

Olvasói vélemények

A könyv Theodore Adorno előadássorozatát mutatja be Edmund Jephcott fordításában, amely a társadalomelméletben elmélyülve kritizálja az amerikai társadalomkutatást. Adorno a módszertani individualizmus ellen érvel, és az egyéni döntések és a nagyobb társadalmi struktúrák összefüggéseit hangsúlyozza. A fordítást dicsérik aktualitása és a kortárs kérdésekkel való kapcsolata miatt. Az írói stílus a vártnál közérthetőbb, ami értékes olvasmánnyá teszi.

⬤ Jól fordította Edmund Jephcott, kortárs aktualitást biztosítva.
⬤ A tipikus Adorno-szövegekhez képest hozzáférhető írásmód.
⬤ Éleslátó kritikát fogalmaz meg az amerikai szociológiáról és a módszertani individualizmusról.
⬤ Fontos filozófiai gondolatokkal foglalkozik, különösen Kant hatására.

⬤ Néhány olvasó számára a tartalom mélysége a hozzáférhetőség ellenére kihívást jelenthet.
⬤ A könyv nem biztos, hogy hagyományos szociológiai bevezetésként funkcionál, és esetleg összezavarhatja azokat, akik nem ismerik Adorno kritikáit.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Introduction to Sociology

Könyv tartalma:

A Bevezetés a szociológiába a század egyik legbefolyásosabb társadalomelméleti, filozófiai, esztétikai és zenei gondolkodójának több évtizedes szociológiai munkásságát foglalja össze. A kötet egy tizenhét előadásból álló kurzusból áll, amelyet Theodor W. Adorno 1968 május-júliusában, 1969-ben bekövetkezett halála előtti utolsó előadássorozatában tartott. A magnószalaggal rögzített (amit Adorno "az élő elme ujjlenyomatának" nevezett) előadások egy némileg más, közérthetőbb Adornót mutatnak be, mint aki az életében megjelent művek hibátlanul artikulált és szinte tiltóan tökéletes prózáját alkotta. Itt Adorno gondolatát a formálódás folyamatában követhetjük (rövid jegyzetekből beszélt), a kimondott szó spontaneitásával és energiájával felruházva. Az előadások ideális bevezetést képeznek Adorno munkásságába, hozzászoktatva az olvasót klasszikus szövegeinek nagyobb gondolati és nyelvi sűrűségéhez. A szociológiában a "pozitivista vita" idején tartott előadásokban Adorno a "Frankfurti Iskola" álláspontját védi a mainstream pozitivista szociológusok kritikájával szemben. Megfogalmazza a szociológiának mint az empirikus tények összegyűjtésén és értelmezésén túlmutató diszciplínának a felfogását, amelynek igazsága elválaszthatatlan magának a társadalomnak az alapvető szerkezetétől.

Adorno a szociológiát nem egy tudományos diszciplínának tekinti a többi között, hanem egy átfogó tudományágnak, amely a társadalmi élet minden aspektusára kihat. Adorno a tudományág történetét végigkövetve és hangsúlyozva, hogy a történelmi kontextus konstitutív magának a szociológiának a szempontjából, a témák széles skálájával foglalkozik, többek között a következőkkel: a szociológia tanulmányozásának célja.

A szociológia és a politika kapcsolata.

Saint-Simon, Comte, Durkheim, Weber, Marx és Freud hatása.

A néprajz és az antropológia hozzájárulása.

A módszer és a tárgy kapcsolata.

A kvantitatív elemzés problémái.

A tudomány fetisizálása.

És a szociológia és a társadalomfilozófia szétválasztása.