Border Lines: A zsidó-kereszténység felosztása

Olvasói vélemények

Daniel Boyarin „Határvonalak” című könyve kihívást jelentő, ugyanakkor tanulságos vizsgálódás a judaizmus és a kereszténység közötti történelmi és teológiai kapcsolatokról, és azt állítja, hogy a két vallás közös kontextusból alakult ki, nem pedig különálló identitások. A mű jól kutatott, és provokatív meglátásokkal szolgál, ugyanakkor sűrű és tudományos igényű, ami az általános olvasók számára potenciálisan nehézzé teszi.

⬤ Gazdagon ösztönző és intellektuálisan úttörő.
⬤ Új nézőpontokat kínál a judaizmus és a kereszténység közötti kapcsolatokról.
⬤ Jól kutatott, lenyűgöző dokumentációval.
⬤ Megkérdőjelezi a két vallás közötti történelmi szakadással kapcsolatos hagyományos nézeteket.
⬤ Magával ragadó a tudományos diskurzusban járatosak számára.
⬤ Egy olyan összetett teológiai összefüggést ragad meg, amely mind a zsidó, mind a keresztény olvasók számára sokat kínál.

⬤ Magas tudományos igényű és sűrű, az alkalmi olvasók számára valószínűleg hozzáférhetetlen.
⬤ Nem szól a zsidó vagy keresztény tanulmányokban nem jártasakhoz.
⬤ Egyes olvasók szerint az írás túlságosan összetett és tele van szakzsargonnal.
⬤ A különböző teológiai pontok kritikáját nem feltétlenül vizsgálja meg alaposan, ami hiányosságokat okoz a megértésben.
⬤ A terjedelmes idézetek és hivatkozások ronthatják az áttekinthetőséget.

(23 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Border Lines: The Partition of Judaeo-Christianity

Könyv tartalma:

A judaizmus és a kereszténység történelmi szétválását gyakran úgy ábrázolják, mint egy egységes entitás két külön vallásra való, világosan meghatározott szétválását.

E modell szerint Krisztus születése előtt egyetlen vallás létezett volna, amelyet judaizmusnak neveztek, és amely aztán hibrid identitást öltött. Még a későbbi megosztottsága előtt is ennek az összetett vallásnak bizonyos hiedelmei és gyakorlatai keresztényként vagy zsidóként azonosíthatók lettek volna.

A Border Lines című könyvében azonban Daniel Boyarin markánsan érvel amellett, hogy a zsidó-kereszténység felosztását jelentő történelmi fejlődésről egészen másképp kell gondolkodni. Boyarin szerint a késő ókorban nem voltak olyan jellemzők vagy vonások, amelyeket egyértelműen zsidónak vagy kereszténynek lehetett volna nevezni. Inkább a Jézust követő zsidók és a Jézust nem követő zsidók egy olyan kulturális térképen éltek, amelyen a hitek - például a második isteni lénybe vetett hit - és a gyakorlatok - például a kóser tartás vagy a szombat megtartása - széles körben és változatosan elterjedtek.

A judaizmus és a kereszténység közötti végső megkülönböztetést felülről erőltették a "határok megteremtői", az eretnekek, akik a kereszténység különálló identitásának megteremtésére törekedtek. Azzal, hogy egyes hiteket és gyakorlatokat keresztényként, másokat pedig zsidóként vagy eretnekként határoztak meg, eszméket, viselkedési formákat és embereket helyeztek át egy mesterséges határ egyik vagy másik oldalára - és, Boyarin jelentős mértékben azt állítja, kitalálták magát a vallás fogalmát.