Damaszkuszi Mihály énekei

Olvasói vélemények

Az Adonisz által a „Damaszkuszi Mihály” című versről írt kritikák kiemelik a költemény összetettségét és mélységét, hangsúlyozva a posztstrukturalista hatásokat és a verset átszövő filozófiai témákat. A vers főhőse, Mihyar prófétai figuraként szolgál, aki az emberiséget igyekszik megszabadítani az elavult hiedelmektől és hagyományoktól. A használt nyelvezetet innovatívnak és a hagyományos formáktól idegennek írják le, és a múlt helyett a jelenre és a jövőre összpontosít.

A fordítást dicsérik, és méltatják, hogy a könyv a különböző filozófiai és irodalmi iskolák által befolyásolt összetett témákat tárja fel. Dicsérik Adonis kreativitáshoz és nyelvhez való egyedi hozzáállását, különösen azt, ahogyan Mihyar olyan perspektívát mutat be, amely felszabadulásra és a hagyományos hiedelmek megkérdőjelezésére ösztönöz. Erős pontként emelik ki az olyan művekkel való intertextuális kapcsolatokat, mint a „The Wasteland”, valamint a karakterfejlődés mélységét.

Megjegyzik, hogy Adonisz költészete kihívást jelent, és nem könnyű olvasmány, ami egyes olvasókat elriaszthat. A szürreális és absztrakt stílus megnehezítheti az értelmezést, mivel a költő ritkán fogalmazza meg a gondolatokat egyértelműen. Egyesek számára a sűrű filozófiai utalások és az egyenes elbeszélések hiánya zavaró lehet.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Songs of Mihyar the Damascene

Könyv tartalma:

„Az arab világ legnagyobb élő költője” Guardian.

Felhő, tükör, kő, mennydörgés, szemhéj, sivatag, tenger. Mihyar egy halott vagy haldokló földön jár: a hősies individualizmus és a disszidensek alakja, félig Orfeusz, félig Zarathustra. Ahol jár, világának szigorú építőkövei a szenvedélyes érzelmek, a látomásos emelkedettség és a kétségbeesett melankólia kifejeződéseivé válnak. Az ókori görögök, a Biblia és a Korán hagyományai áramlanak körülötte és rajta keresztül.

Az 1960-as évek elejének kozmopolita Bejrútjában írt Adonisz Mihyar a damaszkuszi dalai azt tette az arab költészettel, amit a The Waste Land az angollal. Ezek a versek a tekintélyelvűség és a dogmák ellen szólnak, amelyekben egy új Noé elhagyná bárkáját, hogy a kárhozottakkal együtt merüljön el, és amelyekben a szürrealizmus és a szúfi miszticizmus találkozik és összefonódik. Az eredmény a világirodalom remekműve.

Fordította Kareem James Abu Zeid és Ivan Eubanks.

'Az arab modernitás legbeszédesebb szószólója és felfedezője' Edward Said.