Deleuze, 16: A létezés zúgása

Olvasói vélemények

A kritikák kiemelik, hogy Badiou könyve, a Deleuze: A lét zúgása” című könyvében világos és éleslátó értelmezést ad Deleuze munkásságáról, integrálva azt Heidegger filozófiájával. Míg egyes olvasók dicsérik a világosságot és a meggyőző érveket, mások kritizálják Badiou-t, amiért esetleg félreértelmezi Deleuze gondolatait, és egyfajta filozófiai torzításba bocsátkozik. A könyv fogadtatása vegyes: egyesek szerint a Deleuze iránt érdeklődők számára szükséges olvasmány, míg mások úgy vélik, hogy a könyv Deleuze gondolkodásának nem megfelelő reprezentációja.

⬤ Deleuze filozófiájának világos és közérthető értelmezése, amely a témában némi előképzettséggel rendelkezők számára is érthetővé teszi.
⬤ Magával ragadó és elgondolkodtató érvek, amelyek arra ösztönzik az olvasót, hogy újból foglalkozzon Deleuze munkásságával.
⬤ A Deleuze-től származó releváns részek beillesztése fokozza a megértést.
⬤ Innovatív könyvtervezés, amely interakcióra és kommentálásra invitál.

⬤ Egyes olvasók úgy érzik, hogy Badiou elferdíti Deleuze eredeti gondolatait, hogy saját programjába illeszkedjen.
⬤ A könyv figyelmen kívül hagyja Deleuze Guattarival való együttműködését, így filozófiájának kulcsfontosságú aspektusai esetleg kimaradnak.
⬤ A kritikusok szerint Badiou értelmezései túlságosan leegyszerűsítőek vagy félreérthetőek Deleuze gondolkodását illetően.
⬤ Egyes kritikák megemlítik, hogy bár Badiou világossága elismerésre méltó, de túlságosan leegyszerűsítheti Deleuze összetett elméleteit.

(8 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Deleuze, 16: The Clamor of Being

Könyv tartalma:

Gilles Deleuze munkái - a filmről, az irodalomról, a festészetről és a filozófiáról - generációjának egyik legolvasottabb gondolkodójává tették. Ez a kompakt kritikai kötet nemcsak Deleuze gondolkodásának erőteljes újraértékelése, hanem egyben Alain Badiou első nagyszabású, angol nyelven elérhető műve is. Badiou meggyőzően definiálja újra a "deleuze-i" fogalmat, és ezzel felveszi a kesztyűt a Deleuze örökségének jelentéséért folytatott küzdelemben.

Azok számára, akik Deleuze-t a vágy, az influenza és a sokféleség apostolának tekintik, Badiou könyve szándékos provokáció. Az írásaival való mély filozófiai foglalkozás révén Badiou azt állítja, hogy Deleuze nem az a dionüszoszi gondolkodó, akinek ő magát tartotta.

Éppen ellenkezőleg, ő a Lét és az Egység aszketikus filozófusa. Deleuze önjelölt antiplatonizmusa kudarcot vall - és ez Badiou szerint végső soron talán az ő érdeme. "Talán nem is a platonizmust kell megdönteni" - írja Badiou - "hanem az egész évszázadban nyilvánvalónak vett antiplatonizmust".

Ez a kötet Badiou és Deleuze ötéves levelezéséből merít, amelyet Deleuze életének vége felé folytatott, amikor a két szerző félretette a régóta fennálló politikai és filozófiai nézeteltéréseket, hogy eszmét cseréljenek a munkásságuk hasonló problémáiról. Badiou páratlanul figyelmes olvasata a deleuze-i kulcsfogalmakról radikálisan felülvizsgálja az uralkodó értelmezéseket, új meglátásokat kínálva még a veterán Deleuze-olvasónak is, és belépőként szolgál a Platón "restaurációjának" ellentmondásos elképzeléséhez, amelyet Badiou - a maga nemében a háború utáni francia filozófia egyik legeredetibb alakja - képvisel.

Az eredmény egy kritikai erőpróbát jelent, amely újrapozícionálja Deleuze-t, korunk egyik legjelentősebb gondolkodóját, és megismerteti Badiou-t az angol nyelvű olvasókkal.