Mozi

Olvasói vélemények

Alain Badiou filmről szóló esszéinek gyűjteménye öt évtizedet ölel fel, és a film, a művészet és az igazság kapcsolatát vizsgálja. Miközben az írások sűrűek és filozófiailag szigorúak, mély betekintést nyújtanak Badiou filmről alkotott gondolatainak fejlődésébe. Bár egyes olvasók értékelik a filmmel való intellektuális foglalkozást, mások túlságosan bonyolultnak és átláthatatlannak találják a prózát, ami kevésbé teszi hozzáférhetővé.

⬤ A könyv mély filozófiai feltárást nyújt a filmművészetről Badiou 1957-től 20-ig tartó pályafutása során
⬤ Közzéteszi a már publikált és a még nem publikált esszéket, valamint egy új interjút, amely kontextusba helyezi Badiou gondolatait.
⬤ A filmmel és más művészetekkel kapcsolatos filozófiai diskurzusok iránt érdeklődő olvasóknak szól.
⬤ Egyedülálló perspektívát nyújt arról, hogy a mozi hogyan lép kölcsönhatásba az emberi létezés és reprezentáció fogalmaival.

⬤ A prózai részek sűrűek és nehezen érthetőek lehetnek, gyakran jelentős filozófiai előismereteket igényelnek.
⬤ Néhány esszét titokzatosnak, fárasztónak vagy a narratív elkötelezettség hiányának írnak le.
⬤ A francia filmre és a politikai filozófiára való nagyfokú összpontosítás nem biztos, hogy a mainstream vagy amerikai filmek iránt érdeklődő olvasóknak tetszeni fog.
⬤ Az igényes megközelítés miatt az alkalmi olvasók zavart vagy kirekesztettnek érezhetik magukat.

(15 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Cinema

Könyv tartalma:

Alain Badiou szerint a filmek gondolkodnak, és a filozófus feladata, hogy ezt a gondolkodást átírja. Mi az a szubjektum, amelynek a film kifejező formát ad? Ez a kérdés áll Badiou filmről szóló beszámolójának középpontjában.

Azt állítja, hogy a mozi olyan művészeti forma, amely tanúságot tesz a Másikról, és láthatóvá teszi az emberi jelenlétet, így tanúskodik az emberi lét és az emberi szabadság egyetemes értékéről. A nézés élményén keresztül a filmet alkotó gondolatmozgás átadódik a nézőnek, aki ezáltal a világ egy aspektusával, annak magasztosságával és életerejével, valamint nehézségével és összetettségével találkozik.

A mozi tisztátalan művészet, amely kannibalizálja korát, a többi művészetet és az embereket - jelentős művészet, éppen azért, mert a művészet és a nem-művészet közötti megkülönböztethetetlenség helyszíne. Ez az, érvel Badiou, ami a mozit par excellence társadalmi és politikai művészetté, civilizációnk legjobb mutatójává teszi, ahogyan a görög tragédia, a felnövekvő regény és az operett volt a maga korában.