Olvasói vélemények
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Eredeti címe:
Drum Set Development L2
Könyv tartalma:
A dobkészlet-fejlesztés (DD) és a kisdob-fejlesztés (SDD) a PercMP fejlesztési területein belül a fő keret, amely körül az összes többi fejlesztési terület kering.
Ezeket a területeket azért találták ki, hogy segítsék az ütőhangszer- és dobtanárokat abban, hogy mélyreható képet kapjanak tanítványaik fejlődéséről, miközben végigvezetik őket a dobjáték magasabb szintjein.
A tanulónak, miközben a DD-t tanulja, egyidejűleg dolgoznia kell az SDD-n is: a DD kezelt szintjének eggyel kisebbnek kell lennie, mint az SDD-é, így az SDD harmadik szintjének megkezdésekor a DD e könyvben kifejtett szintje bevezethető.
A haladás során újabb fejlesztési területet lehet hozzáadni: minél több területet kezel a tanuló, annál mélyebben növekszik a kompetencia és a készségek.
Mindazonáltal az SDD és a DD legyen az egyetlen olyan Fejlesztési Terület, amelyen a tanuló folyamatosan dolgozni fog.
A DD rövid darabokból áll, amelyeket a tanulónak a következő órára kell előkészítenie.
Hogy ezeket a darabokat hogyan fogják elsajátítani, azt előzetesen tisztázni kell, hogy a tanuló fejlődését pozitívan lehessen nyomon követni. Ezért a tanárnak előre meg kell határoznia, hogy milyen kritériumokat alkalmazzon az egyes darabok értékelésénél és egy új darab helyére történő kijelölésénél.
A DD egyes szintjein kifejezett általános komplexitásnak nem kell összehasonlíthatónak lennie más, egyidejűleg tanult területek nehézségével, különösen, ha az a repertoárhoz kapcsolódik. Valóban előfordulhat, hogy a tanuló olyan repertoárdarabot tanul, amely sokkal nehezebb, mint amit a DD-ben előírt szint kifejez: ez tökéletesen helyénvaló lenne, míg az ellenkezője biztosan nem lenne megfelelő. A DD időhatározója a VST, míg egy repertoárdarab az MT-től a VLT-ig besorolható.
Ezért az utóbbi lehet bonyolultabb.
A DD minden szintjén végigvonuló darabokban fokozatosan kerülnek bevezetésre a ritmikai minták és az időmértékek: a technikai készségek, a ritmikai készségek és a metrumérzék tehát fokozatosan fejlődnek.
A művek komponálásakor az egyik fő cél az volt, hogy mind a diákoknak, mind a tanároknak olyan darabokat adjunk, amelyekben a formai struktúrák jól felismerhetők, így ösztönözve a darabok tanulmányozása előtti elemzéshez való hozzáállást. A periódusok, frázisok és motívumok azonosításának képességének fejlesztése minden bizonnyal lehetővé teszi a tanuló számára, hogy magasabb szintű tudatosságot érjen el.
Következésképpen a technikai készségek növelésére irányuló nagyobb fokú motiváció erősen javulni fog. E darabok előadása során a tanuló tehát nem egy sor groove-ot fog játszani, ahol egy ritmikus motívum vagy frázis folyamatosan ismétlődik a darab során, hanem a dobfelszerelést szólóhangszernek tekintve kell értelmeznie a zenei jelentéssel bíró darabokat, még akkor is, ha azok - első szinten - csak nyolc ütem hosszúságúak.
Minden fejezetet néhány római számokkal jelölt gyakorlat zár: ezek bemelegítő gyakorlatok, amelyeket addig kell megtartani, amíg a tanuló az ugyanabban a fejezetben szereplő darabokkal foglalkozik.
