Egy szoba kilátással

Olvasói vélemények

E.M. Forster klasszikus regénye, az Edward-korszakban a szerelem, a társadalmi elvárások és a kulturális összeütközések témáit járja körül. A konformizmus és a szíve követése között tépelődő Lucy Honeychurch történetén keresztül Forster az emberi érzelmek és kapcsolatok összetettségét vizsgálja. A regényt dicsérték gyönyörű írásmódja és jellemfejlődése miatt, ugyanakkor kritikák is érték a regény tempóját és a szereplők ábrázolását illetően. Összességében azonban továbbra is lebilincselő és éleslátó olvasmány.

A regény gyönyörűen megírt, magával ragadó prózával, jól kidolgozott karakterekkel és olyan témák gazdag feltárásával, mint a szerelem és a társadalmi elvárások. Az olvasók értékelik a humort és az érzelmi mélységet, valamint a történelmi és kulturális betekintést, amelyet nyújt. Sokan elragadónak találják az olaszországi és angliai helyszíneket, ami fokozza az olvasás élményét. A könyv arról is nevezetes, hogy a korszaktól függetlenül képes visszhangot kelteni az olvasókban.

Néhány olvasó lassúnak találja a tempót, és nehezen viseli a történetben bemutatott társadalmi normákat és sztereotípiákat. Néhány kritika megemlíti a cselekmény hiányát és a kiszámítható cselekményt, ami a szereplők iránti érdektelenséghez vezet. Emellett a modern olvasók kissé elavultnak találhatják a kapcsolatok és a társadalmi elvárások ábrázolását.

(723 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

A Room with a View

Könyv tartalma:

Edward Morgan Forster OM CH (1879. január 1. - 1970. június 7.) angol regényíró, novellista, esszéista és librettista. Számos regénye az osztálykülönbségeket és a képmutatást vizsgálta, köztük az Egy szoba kilátással (1908), a Howards End (1910) és az Egy út Indiába (1924). Ez utóbbi hozta meg számára a legnagyobb sikert. Tizenhat különböző évben jelölték irodalmi Nobel-díjra.

Forster első regényét, a Where Angels Fear to Tread to Tread-et a kritikusok "bámulatosnak" és "ragyogóan eredetinek" minősítették. A The Manchester Guardian (a The Guardian elődje) megjegyezte, hogy "a cinizmusnak egy olyan kitartó ereje van, amely alkalmas arra, hogy taszítson", bár "a cinizmus nem mélyen gyökerező". A regényt "mocskos komédiának bélyegezték, amely váratlanul és igazi drámai erővel groteszk tragédiában csúcsosodik ki". Lionel Trilling megjegyezte erről az első regényről, hogy "egész és érett mű, amelyet friss és parancsoló intelligencia ural".

A későbbi könyveket is hasonlóan fogadták a megjelenéskor. A The Manchester Guardian a Howards Endről úgy nyilatkozott, hogy "magas színvonalú regény, amelyet a felfogás női zsenialitásával írtak... szellemes és átható". David Cecil esszéje a Poets and Storytellers (1949) című folyóiratban úgy jellemzi Forstert, mint aki "lüktet az intelligenciától és az érzékenységtől", de elsősorban eredeti erkölcsi látásmóddal foglalkozik: "Olyan jól mesél, mint bárki, aki valaha élt".

Az Egyesült Államokban a Forster iránti érdeklődést és az iránta való elismerést Lionel Trilling E. M. Forster című könyve ösztönözte: A Study, amely őt "az egyetlen élő regényírónak nevezte, akit újra és újra el lehet olvasni, és aki minden egyes olvasás után azt adja nekem, amit kevés író tud adni nekünk a regényolvasás első napjait követően: azt az érzést, hogy tanultunk valamit". (Trilling 1943)

A műveivel kapcsolatos kritikák között szerepeltek a házasságot kötő vagy eljegyzett szereplők valószínűtlen párosításaira, valamint a szexuális vonzalom reális ábrázolásának hiányára vonatkozó megjegyzések. (wikipedia.org)