Előszavak könyve

Olvasói vélemények

A kritikák mély tiszteletet tükröznek H. L. Mencken írói stílusa és meglátásai iránt, kiemelve mind esszéinek magával ragadó jellegét, mind témáinak korabeli összefüggéseit. A kritikusok megjegyezték Mencken egyedi hangját és őszinteségét, bár néhányan a tartalom egyes részeit kihívásnak vagy kevésbé aktuálisnak találták napjainkban.

⬤ Magával ragadó és olvasmányos mű
⬤ egyedi prózastílus
⬤ éleslátó irodalomkritikák
⬤ őszinte és nyílt anyag
⬤ más szerzők iránti érdeklődésre serkent.

⬤ Elavult témák és témakörök, amelyek nem biztos, hogy a mai olvasók számára is relevánsak
⬤ egyesek szerint a tartalom lehangoló vagy kihívást jelentő
⬤ potenciálisan visszatartó erővel bír az olyan olvasók számára, akiket inkább a zsánerregények, például a detektívregények érdekelnek.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

A Book of Prefaces

Könyv tartalma:

Az Előszavak könyve H. L. Mencken 1917-es esszégyűjteménye, amelyben az amerikai kultúrát, szerzőket és mozgalmakat kritizálta. Mencken úgy jellemezte a művet, mint "(az én) legfontosabb könyvemet a szakmai karrieremre gyakorolt hatásait tekintve". A könyvet valójában elég vitriolosnak tartották ahhoz, hogy Mencken közeli barátja, Alfred Knopf aggódott a kiadásától, mivel az első világháború idején Amerikában hatalmas mértékben megnőtt a hazafiság.

A könyv nyolcvan oldalas volt, és négy esszére oszlott. Az első három konkrét írókkal foglalkozott: Theodore Dreiser, Joseph Conrad és James Gibbons Huneker.

De talán a legfontosabb, és minden bizonnyal a legszókimondóbb esszé címe "A puritanizmus mint irodalmi erő" volt, amelynek során azt állította, hogy William Dean Howells, Henry James és Mark Twain a puritán szellem áldozatai voltak.

"A puritán esztétikai érzék teljes hiánya, minden romantikus érzelemmel szembeni bizalmatlansága, az ellenzékkel szembeni utolérhetetlen intoleranciája, a saját sivár és szűk látókörébe vetett törhetetlen hite, a támadás kegyetlen kegyetlensége, a könyörtelen és barbár üldözés iránti vágya - ezek a dolgok szinte elviselhetetlen terhet róttak az Egyesült Államokban az eszmecserére.".

Mencken sok éven át bírálta a puritanizmust, híres jellemzése szerint "a kísértő félelem, hogy valaki, valahol, valahol boldog lehet", de az első világháború alatt kritikája egyre szókimondóbbá vált, részben a szesztilalom erősödő áradata miatt.

Mencken könyve beindította egy híres amerikai író fantáziáját. Richard Wright az 1920-as évek elején, az olvasás és a könyvek világába először belépő tinédzserként irodalmi ihletet talált Az előszavak könyvében.

Mencken könyvére a reakciók általában véve gyengék voltak, de az amerikai kultúra egyes védelmezői különösen nyíltan bírálták a könyvet - leginkább Stuart Sherman, az Illinois-i Egyetem professzora (Sherman személyesen támadta az Előszavakban). Sherman szerint:

" Mencken) szablya villogva ugrik ki a nyeregből, lovát a templomban állítja meg, lelövi a papot, felakaszt három professzort, száműzi az Akadémiát, felgyújtja a könyvtárat és az egyetemet, és füstölgő hamu közepette új kritikai iskolát állít fel modern német elvek alapján.".

További jelentős kritikusai voltak Paul Elmer More és Irving Babbitt, bár egyikük sem volt olyan vitriolos, mint Sherman.

Mencken szerint Sherman kritikája "mesterien leplezte le, mi zajlik a puritán elmében, és különösen a németektől való mániákus félelmét".

"A kritika átka Amerikában a harmadrangú egyetemi professzorok pokoli fecsegése... az Előszavak könyve) úgy megrázta a professzorokat, ahogy még soha nem rázta meg őket". (wikipedia.org)