Olvasói vélemények
Összegzés:Loretta Breuning „Én, az emlős” című könyve az emberi viselkedést befolyásoló biológiai és evolúciós tényezőket vizsgálja, különösen a társadalmi státusz és az érzelmi reakciók tekintetében. Betekintést nyújt abba, hogy emlős agyunk hogyan befolyásolja interakcióinkat és észleléseinket, és ezzel egy új szemléletet nyújt, amely egyszerre gyakorlatias és tanulságos.
Előnyök:Az olvasók nagyra értékelik a könyvet közérthető írásmódja, az emberi viselkedésbe való mélyreható betekintése, valamint az érzelmek és a társas dinamika megértéséhez szükséges gyakorlati alkalmazások miatt. Sokan átalakítónak találták, kiemelve a mentális egészséggel, a státuszszorongással és az interperszonális kapcsolatokkal kapcsolatos személyes küzdelmek jelentőségét. A szerzőt dicsérik azért, mert leegyszerűsíti a bonyolult idegtudományi fogalmakat, és közérthetővé teszi azokat.
Hátrányok:Néhány olvasó megemlít néhány hátrányt, többek között a könyv kivitelezésének és fizikai megjelenítésének érzékelt minőségét. Néhány kritika szerint a szerző meglátásai nincsenek teljesen kihangsúlyozva, illetve a könyv szélesebb körű ismertséget is elérhetne. Emellett az az érzés is felmerül, hogy bár a könyv hasznos, további önvizsgálat és megértés nélkül nem biztos, hogy megoldja a mélyen gyökerező kérdéseket.
(49 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
I, Mammal: How to Make Peace With the Animal Urge for Social Power
Könyv tartalma:
Olyan agyat örököltünk, amely úgy keresi a tiszteletet és a figyelmet, mintha az élete múlna rajta. Az emlősök agya a szerotonin kellemes, nyugodt érzésével jutalmazza, ha tiszteletet és figyelmet kapunk. A szerotonin azonban gyorsan metabolizálódik, és többet kell tennünk, hogy még többet kapjunk. Minden agy megpróbálja olyan módon megszerezni, ami korábban is működött, mert a korábbi szerotoninhullámok kiépítettek egy utat az agyadban. Ez az oka annak, hogy az emlősök annyira vágynak a társadalmi hatalomra, és a társadalmi hatalom akadályait túlélési fenyegetésnek tekintik.
Az emlősök csoportokban élnek, hogy megvédjék magukat a ragadozóktól, de a csoportélet frusztráló. A magasabb státuszú egyedek jobb párzási lehetőséghez és táplálékszerző helyekhez jutnak. Nem a génjeik terjesztésére törekszenek, de a természetes szelekció olyan agyat épített ki, amely jó érzéssel jutalmazza, ha olyan dolgokat tesznek, amelyek elősegítik a génjeiket. A státusz iránti étvágyunk ugyanolyan természetes, mint az étel és a szex iránti étvágyunk. Ez az oka annak, hogy a "szemét státusz" felkelti az emberek figyelmét.
Ez a könyv megmutatja, hogyan élvezheted a szerotonint a társadalmi hatalom végtelen keresésének frusztrációi nélkül.
Mondhatod, hogy "státuszellenes" vagy, de ha egy szobát tele tennél olyan emberekkel, akik ezt mondják, hamarosan kialakulna egy státuszhierarchia, amely azon alapulna, hogy ki mennyire ragaszkodik hozzá. Ezt soha nem gondolná szavakkal, de az emlősök agya szavak helyett neurokémiai anyagokkal dolgozik. A neurokémiai hullámzásoknak akkor van értelme, ha tudod, hogy az állatvilágban a társadalmi hatalom hogyan segíti elő a túlélést. Semmi baj nincs velünk. Emlősök vagyunk. Keményen dolgozunk, hogy megfékezzük ezeket a késztetéseket, és ünnepelhetjük, hogy milyen jól boldogulunk azzal a mentális felszereléssel, amink van, ahelyett, hogy a hibáinkra koncentrálnánk.
Az emlősök agya úgy fejlődött ki, hogy a túlélést társas szövetségeken keresztül segítse elő. Felkészíti az emlősöket arra, hogy együtt éljenek erősebb és gyengébb egyedekkel. Folyamatosan összehasonlítja magát a körülötte élőkkel. Ha gyengébbnek látja magát, kortizolt szabadít fel ("a stresszkémia"), ami arra ösztönzi, hogy a konfliktus elkerülése érdekében visszafogja magát. Ha erősnek látja magát, szerotonin szabadul fel, és enged az ösztönnek, hogy kielégítse szükségleteit. Mi emberek folyamatosan érezzük ezt a dinamikát, ezért van rá annyi szavunk: ego, versengés, büszkeség, tisztelet, egymásnak feszülés, önbizalom, figyelemfelkeltés, társadalmi dominancia, arrogancia, társadalmi mászás, asszertivitás, manipulatív, ambiciózus, ellenzéki. Az állattudományi és idegtudományi kutatások felhalmozásának köszönhetően végre értelmet nyerhetünk hibrid agyunkban.
Nem könnyű emlősnek lenni.
A szociális hatalomra való törekvést könnyű észrevenni másokban, különösen a szociális riválisokban. Nehéz elfogadni önmagadban és a társadalmi szövetségeseidben. Be tudod drótozni magad, hogy stimuláld a szerotonint anélkül, hogy "bunkó" lennél. Ha megérted a belső emlősödet, megtanulhatsz lazítani a társadalmi helyzeteddel kapcsolatban, ahelyett, hogy a "szemét státusz" foglya lennél. Micsoda megkönnyebbülés!
