Értekezés az emberről

Olvasói vélemények

A könyv többszörös nyomdahibát tartalmaz, és állítólag tévesen Descartes művének van feltüntetve, holott valójában Hume műve. A kritikák szerint nem egy lebilincselő olvasmány, egyesek szerint tudományos célokra unalmas. Ugyanakkor pozitívan említik Descartes „Az emberről szóló értekezését” a természetfilozófiához való hozzájárulását és az emberi érzékeléssel kapcsolatos meglátásait illetően, a szöveget pedig figyelemre méltó illusztrációk kísérik.

Descartes „Az emberről szóló értekezése” című művének illusztrációi lenyűgözőek és elősegítik a megértést. A mű jelentős mértékben hozzájárul az emberi szenvedélyekről és az érzékszervi érzékelésről alkotott elképzelésekhez, ami Descartes filozófiára gyakorolt hatását bizonyítja.

A könyvet tévesen nyomtatják és tévesen azonosítják, tévesen Descartes-nak címkézik, holott valójában Hume műve. Sok olvasó nem találja élvezetesnek vagy lebilincselőnek, különösen akadémiai környezetben, és vannak kritikák az emberi érzékelés Descartes-féle elemzésének önkényes jellegével kapcsolatban.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Treatise of Man

Könyv tartalma:

Híresebb filozófiai művei - Értekezés a módszerről, Elmélkedések az első filozófiáról és A filozófia alapelvei - mellett Descartes sok időt és gondolatot szentelt a fiziológia és az anatómia tanulmányozására. Egy 1629-es beszámolója arról számol be, hogy szinte naponta látogatott hentesüzleteket, hogy tanulmányozza az egyes állati szerveket, és boncolást, sőt élveboncolást is végzett, hogy feltárja a főbb szervrendszerek működését.

Az 1630-as években emberi holttestek boncolásában is közreműködött - mindezt azért, hogy kielégítse a testek - állati és emberi - működésével kapcsolatos élénk kíváncsiságát. E kutatások eredményei az Emberi értekezésben találhatók meg, amely művét úgy döntött, hogy nem publikálja, mert félt, hogy ugyanarra a sorsra jut, mint Galilei. Ennek következtében ez a lenyűgöző értekezés csak tizenkét évvel a halála után jelent meg.

Számos érdekes vonása között szerepel az idegrendszer részletes leírása, valamint az izmokkal való kölcsönhatása az ingerekre adott mozgás létrehozására. Bár ma már tudjuk, hogy e részletek közül sok téves, Descartes felfogása, miszerint a test nagy része gépként működik, zseniális volt.

Ő írta le elsőként a reflex ívet, közel 300 évvel megelőzve Pavlovot és a behavioristákat. A testről mint egyfajta állati gépezetről alkotott elképzelés, amely a fizikai törvények szerint működik, óriási előrelépés volt az Arisztotelészen alapuló korábbi skolasztikus elképzelésekhez képest, amelyek csupán azt a kérdést vetették fel, hogy a test különböző szervei hogyan működnek, azt állítva, hogy természetükből fakad, hogy sajátos funkciókat látnak el.

Ez egy olyan mérföldkőnek számító mű, amelyet a történelem, az orvostudomány, a biológia és a tudománytörténet tanulmányozói gazdagon meg fognak találni.