Gyilkosság Bizáncban

Olvasói vélemények

A könyvet kihívást jelentő olvasmányként írják le, amely a történelmi témákat filozófiai önvizsgálattal ötvözi, és elsősorban a filozófiát vagy történelmet tanulók, nem pedig az alkalmi olvasók számára nyújt érdekes meglátásokat. Kritizálják, hogy kevéssé hasonlítják össze olyan művekkel, mint Umberto Eco, ami csalódásra ad okot. Bár éleslátó kommentárokat tartalmaz az életről és a kultúráról, a narratív szerkezetét és a karakterfejlődést gyengének tartják.

Éleslátó és provokatív kommentárokat tartalmaz az életről, a kultúráról és az erkölcsről, különösen a 9/11 utáni kontextusban. Mélyrehatóan elmélyül az első keresztes hadjárat történelmi aspektusaiban és Anna Comnena alakjában. Egyes olvasók nagyra értékelik Kristeva kifinomult történelmi, nyelvi és kulturális vizsgálódásait.

Az Umberto Ecóval való félrevezető összehasonlítások irreális elvárásokat támasztanak. Az elbeszélés nem lineáris és nehezen követhető, a kitérők elvonják a figyelmet a fő cselekményről. A karakterfejlődés gyenge, a próza pedig túlságosan is terjedelmes, ami az elkötelezettség hiányához vezet. A fordításból hiányozhat a köznyelvi angol nyelv folyékonysága, ami tovább nehezíti az olvasási élményt.

(6 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Murder in Byzantium

Könyv tartalma:

Ebben a lebilincselő, izgalmas regényben Julia Kristeva a társadalmi szatírát, a középkori történelmet, a filozófiát, a pszichoanalitikus elméletet és az önéletrajzot ötvözi egy hátborzongató gyilkossági rejtélyben. A Gyilkosság Bizáncban ügyesen mozog a tizenegyedik századi Európából, amelyet az első keresztes hadjárat viharai sújtottak, a mai Santa Varvara napfényes, kulturális pusztaságába, amelyet vallási szekták, bandák és egy szabadlábon lévő sorozatgyilkos fenyeget.

Ez a gyilkos egy kétes hírű vallási szekta, az Új Pantheon tagjait gyilkolja, és a holttestükre egy titokzatos nyolcas számot rajzol. Eközben Sebastian Chrest-Jones, az emberi vándorlások neves professzora, aki titokban regényt ír Anna Comnena bizánci hercegnő-történészről, eltűnik, hogy többet tudjon meg egy őséről, aki az első keresztes hadjárat idején átvándorolt Európán Bizáncba. Kristeva visszatérő szereplői, Northrop Rilsky nyomozó és Stephanie Delacour francia újságírónő lépnek a helyébe, és váratlan szerelmük közepette kétségbeesetten próbálják összerakni a két részből álló rejtélyt.

Umberto Eco, Susan Sontag és Ian McEwan hagyományait követve Kristeva ügyesen szövi bele a filozófiai és kritikai gondolatokat a regényébe. A kortárs társadalom erkölcseibe, rögeszméibe és túlkapásaiba betekintve Kristeva lebilincselő portrét nyújt Santa Varvaráról, a napsütés és a szennyezés paradox helyéről, ahol csontvázak rejtőznek a politikusok és az olajvállalatok vezetőinek szekrényében. Az első keresztes hadjáratról és a Bizánci Birodalomról szóló leírásai élénken idézik fel a távoli múltat, miközben olyan kortárs problémákról beszélnek, mint a bevándorlás, a fundamentalizmus, a terrorizmus és a kelet-nyugati szakadék. A Gyilkosság Bizáncban egyben az egyetlen olyan mű, amelyben Kristeva bolgár gyökereit vizsgálja. E gazdag, többrétegű történelmi regény közepette Kristeva három lenyűgöző, közelről megfigyelt és egymásba fonódó portrét is bemutat a személyes történelmükben és mindennapi életükben veszteséggel és ürességgel küzdő szereplőkről.