Hamisítás és ellenhamisítás: Az irodalmi csalás használata a korai keresztény polémiában

Olvasói vélemények

A könyv a kora keresztény irodalom hamisításának tudományos vizsgálata, különös tekintettel az apostoloknak tulajdonított, de valójában nem tőlük származó szövegekre. Részletes elemzést nyújt, amely a tudományos közönségnek szól, ugyanakkor a tájékozott, nem szakemberek számára is viszonylag könnyen hozzáférhető marad. Egyes olvasók sűrűnek és kihívásnak találják, különösen Ehrman népszerűbb műveihez képest.

⬤ Jól kutatott és elgondolkodtató
⬤ mélyen foglalkozik a hamisítás témájával a korai keresztény irodalomban
⬤ részletes lábjegyzetek és bibliográfia
⬤ értékes betekintést nyújt a szerzőség és a korai keresztény szövegek természetébe
⬤ alkalmas referenciaként a tudósok számára
⬤ a szerző világos és meggyőző érveket mutat be.

⬤ Alkalmi olvasók számára nem alkalmas
⬤ a téma előzetes ismerete nélkül sűrűnek és nehezen olvashatónak tekinthető
⬤ egyes olvasók unalmasnak vagy túlságosan szakszerűnek találhatják
⬤ az ókori szövegeket vagy a tudományos terminológiát nem ismerő olvasók számára kihívást jelenthet az összetettség
⬤ a fordítások lábjegyzetekre való támaszkodása frusztrálhatja azokat, akik nem ismerik az eredeti nyelveket.

(31 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Forgery and Counterforgery: The Use of Literary Deceit in Early Christian Polemics

Könyv tartalma:

Bart Ehrman szerint a korai keresztény irodalom legjellegzetesebb jellemzője az, hogy mennyire hamisított. Kelemen homíliái és elismerései; Pál levelei Senecához és Senecától; Péter, Tamás és Fülöp evangéliumai; Jézus levelezése Abgarral, Péter és Pál levelei az Újszövetségben - mind hamisítványok. Hogy csak néhány példát említsünk.

Forgery and Counterforgery az első átfogó tanulmány a korai keresztény pszeudepigráfákról, amelyet valaha angol nyelven készítettek. Ebben Ehrman amellett érvel, hogy az ókori kritikusok - pogány, zsidó és keresztény - a hamis szerzői állításokat az irodalmi csalás egyik formájának, és így a hamisításnak tekintették. Ehrman megvizsgálja a jelenség kiterjedését, az ókori görög, római és zsidó hamisítók szándékát és motivációit, valamint a munkájukra adott reakciókat, miután felfedezték őket. Értékeli továbbá az ókori kritikusok által a hamisítványok leleplezésére alkalmazott kritériumokat és a hamisítók által a leleplezés elkerülésére alkalmazott technikákat. Az ókori világ tágabb értelemben vett gyakorlataival a háttérben Ehrman ezután a korai keresztény polémiára összpontosít, mivel a különböző keresztény szerzők dokumentumokat hamisítottak, hogy eszméiknek a tekintély látszatát keltsék a pogányokkal, zsidókkal és - ami a legfontosabb - egymással vívott irodalmi csatákban, a tanítás és a gyakorlat körüli belső vitákban. Egyes esetekben a hamisító egy másik hamisítványban található nézetek ellen irányította a munkáját, és ezzel egy ellenhamisítványt hozott létre. Ehrman a polemikus hamisítványok értékelését az újszövetségi hamisítványokkal kezdi (amelyek könyveinek közel fele hamis szerzői állítást tesz), egészen a pszeudo-Ignátusi leveleken és a negyedik század végi Apostoli Konstitúciókon keresztül.

A Hamisítás és ellenhamisítás a korai keresztény világ egy fontos, de figyelmen kívül hagyott jellemzőjére világít rá, és az ezeket az írásokat készítő csalók lehetséges motivációit vizsgálja, gyakorlatukat a hazugságról és csalásról szóló ókeresztény diskurzusokon belül helyezi el.