Menny és pokol: A túlvilág története

Olvasói vélemények

Bart Ehrman „Menny és pokol” című könyve a menny és a pokol fogalmának történelmi fejlődését vizsgálja a kereszténységben. Alaposan elemzi, hogyan fejlődtek ezek az elképzelések az ősi hiedelmektől a mai felfogásig, megkérdőjelezve azt a feltételezést, hogy mindig is a keresztény tanítás központi részét képezték.

Sok olvasó értékeli Ehrman közérthető írói stílusát és magával ragadó történetmesélését, amelyek megkönnyítik az összetett történelmi és teológiai témák megértését. A könyv értékes betekintést nyújt abba, hogy a kulturális hatások hogyan alakították a túlvilági életről alkotott hiedelmeket. A recenzensek azt is megjegyzik, hogy jó bevezetésként szolgál azok számára, akiket érdekel e fogalmak történelmi háttere.

Néhány olvasó megemlíti, hogy Ehrman időnként ellentmondani látszik önmagának, amikor bibliai hivatkozásokat használ személyes nézeteinek alátámasztására, miközben más összefüggésekben kritikusan viszonyul a Biblia megbízhatóságához. Néhány kritika a könyv vége felé mutatkozó homályosságára és arra az érzésre összpontosít, hogy a könyv nem nyújt új információkat azok számára, akik már ismerik a témát.

(163 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Heaven and Hell: A History of the Afterlife

Könyv tartalma:

A New York Times bestsellerszerzője, a korai kereszténység történésze az emberi lét két legmegragadóbb kérdésével foglalkozik: honnan származnak a menny és a pokol eszméi, és miért tartanak fenn?

Mi történik, amikor meghalunk? Egy nemrégiben készült Pew Research felmérés szerint az amerikaiak 72%-a hisz a szó szerinti mennyországban és 58%-a a szó szerinti pokolban. A legtöbb ember, aki ezeket a hiedelmeket vallja, keresztény, és feltételezi, hogy ezek a Biblia ősi tanításai. De az örök jutalmak és büntetések sehol sem találhatók az Ószövetségben, és nem ezt tanította Jézus vagy a tanítványai.

Honnan származnak tehát ezek az elképzelések?

Bart Ehrman ebben az „ékesszólóan értő könyvben, amely bemutatja, hogyan tekintik a halált számos spirituális hagyományon keresztül” ( Publishers Weekly, csillagos kritika), a túlvilági élet hosszú történetét meséli el, Gilgames eposzától kezdve egészen Augustinus írásaiig, különös tekintettel Jézus és korai követőinek tanításaira. Tárgyalja a mennyország és a pokol ősi tárlatvezetéseit, amelyeken az élő ember megfigyeli a mennyország magasztos áldásait az üdvözültek számára, és a pokol borzalmas kínjait az elkárhozottak számára. E beszámolók némelyike halálközeli élmények formáját ölti, a legrégebbi feljegyzések szerint, amelyek érdekes hasonlóságot mutatnak a ma beszámolókkal.

Ehrman egyik megdöbbentő következtetése, hogy a túlvilági életről soha nem létezett egyetlen görög, zsidó vagy keresztény felfogás, hanem számos egymással versengő nézet. Ráadásul ezek a nézetek nem a semmiből jöttek, hanem szorosan kapcsolódtak ahhoz a társadalmi, kulturális és történelmi világhoz, amelyből kialakultak. Csak később, a korai keresztény századokban alakultak ki az örök boldogság vagy kárhozat ma széles körben elfogadott elképzelései.

Ebben az "elegáns történetben" ( The New Yorker ) Ehrman segít elgondolkodni azon, hogy honnan származnak a túlvilágról alkotott elképzeléseink. "Gazdagon rétegzett elbeszélésével" ( The Boston Globe ) biztosít bennünket arról, hogy ha van is reménykedni valónk a halálunk után, félni biztosan nincs mitől.