Humanizmus és terror: Egy esszé a kommunista problémáról

Olvasói vélemények

Maurice Merleau-Ponty „Humanizmus és terror” című írása Arthur Koestler szovjet rezsimkritikájával foglalkozik, és megpróbálja megvédeni a marxizmust, miközben a sztálinizmus összetettségével foglalkozik. A könyv éleslátó filozófiai diskurzusokat tartalmaz, de ellentmondásoktól és a sztálini narratívák kritikátlan elfogadásától szenved, ami az olvasók vegyes fogadtatásához vezet.

A könyv jól megírt, különösen az előszóban, ahol Merleau-Ponty a sztálini időszak kommunistáinak erkölcsi dilemmáival foglalkozik. Érdekes filozófiai elemzést nyújt a marxizmusról, és kritikát fogalmaz meg Koestler nézeteivel szemben, értékes betekintést nyújt a politikai ideológia és a történelem természetébe.

Koestler tézisének elemzése hibás, félreértelmezésekkel, és kritikátlanul elfogadja a sztálinista nézőpontot, különösen a moszkvai pereket illetően. Egyes olvasók szerint az érvek elavultak és túlzottan a történelmi ítéletekre támaszkodnak, amelyek látszólag nem kapcsolódnak a kortárs megértéshez.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Humanism and Terror: An Essay on the Communist Problem

Könyv tartalma:

Merleau-Ponty esszéje, amely először 1947-ben jelent meg Franciaországban, részben válasz volt Arthur Koestler Sötétség délben című regényére, tágabb értelemben pedig hozzájárulás a háború utáni, hirtelen két fegyveres táborra szakadt világ politikai és erkölcsi vitáihoz. Merleau-Ponty számára az alapkérdés az volt: a kommunizmus erőszakosságát tekintve, vajon a kommunizmus még mindig megfelel-e humanista szándékainak?

Abból kiindulva, hogy egy társadalom nem "az emlékművei homlokzatán vagy alkotmányos tekercseiben szereplő érték-idolok temploma; egy társadalom értéke az az érték, amelyet az ember emberhez való viszonyának tulajdonít", Merleau-ponty nemcsak a harmincas évek végének moszkvai pereit vizsgálja, hanem Koestler újrateremtését is. És Merleau-Ponty világossá teszi, hogy a moszkvai perek - és általában az erőszak a kommunista világban - csakis a forradalmi erőszak kontextusában érthetők meg. Bemutatja, hogy értelmetlen a kommunista erőszak vizsgálatát azzal a kérdéssel kezdeni, hogy a kommunizmus tiszteletben tartja-e a liberális gondolkodás szabályait; nyilvánvaló, hogy a kommunizmus nem. A kérdés, amit fel kell tenni, az, hogy a kommunizmus által gyakorolt erőszak forradalmi erőszak-e, amely képes az emberek közötti humánus kapcsolatok kiépítésére.

Egy olyan korban, amikor sokan foglalkoznak a társadalmak hasonló kérdéseivel Keleten és Nyugaton egyaránt, Merleau-Ponty vizsgálatai és spekulációi kiemelkedő jelentőségűek; jelentős és provokatív hozzájárulást jelentenek az erőszak alkalmazása körüli vitákhoz.