I'm Not Stiller

Olvasói vélemények

Max Frisch „Nem vagyok Stiller” című könyve vegyes kritikákat kapott, sok olvasó értékelte az identitás, az önelfogadás és az emberi kapcsolatok bonyolultságának feltárását. Míg egyesek a mélységét és irodalmi értékét dicsérik, mások a sűrű elbeszélés és a túlzott ismétlések miatt bonyolultnak és unalmasnak találják.

Jól megírt, az identitással és az önelfogadással kapcsolatos mély témákkal. Sok olvasó értékeli a szereplők pszichológiai mélységét és összetettségét. Mély gondolkodásra és vitára késztet, különösen a személyes identitásról és a társadalmi felfogásról.

Az elbeszélés szövevényes és lassú tempójú lehet, ami néhány olvasó számára kihívást jelent, hogy teljes mértékben bevonódjon. A túlzott ismétlések és az érintőleges melléktörténetek elvonják a figyelmet a fő cselekménytől, ami egyesek számára unalmas. E kihívások miatt nem biztos, hogy alkalmi olvasmánynak vagy könyvkluboknak a legjobb választás.

(22 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Egy svájci kisvárosban letartóztatott és bebörtönzött rab egy felkiáltással kezdi ezt a könyvet: „Én nem vagyok Stiller! „ Azt állítja, hogy Jim White-nak hívják, hogy hamis vádakkal és rossz személyazonosság alatt került börtönbe.

Hogy bebizonyítsa, hogy ő az, akinek mondja magát, három megoldatlan gyilkosságot vall be, és részletesen felidézi kalandos életét Amerikában és Mexikóban, cowboyok és parasztok között, sikátorokban és dokkokban. „A meggyőzés morbid késztetése” emészti, de senki sem hisz neki.

Ez a részben kafkai, részben camus-i beszámoló az önbecsapás erejéről és a szabadságról szól, amely végül az önelfogadásban rejlik. A Nem vagyok Stiller egyszerre kísértő és humoros művét „a háború utáni egyik legfontosabb szépirodalmi alkotásként” és a német irodalom remekműveként ismerik el.