Keresztes hadjáratok és exodusok

Olvasói vélemények

A kritikák a Dr. Fomenko Új kronológia elméletével kapcsolatos intrika és szkepticizmus keverékét mutatják be, kiemelve a történelmi idővonalakkal kapcsolatos szokatlan nézeteit és a mainstream történészek általi fogadtatását.

A könyvet érdekesnek, ábrákkal teletűzdeltnek írják le, és olyan egyedi nézőpontot mutat be a történelemről, amely megkérdőjelezi a bevett narratívákat. Egyesek szerint az írói stílus szarkasztikus és szórakoztató, ami növeli a vonzerőt.

A kritikusok rámutatnak, hogy a könyv megkérdőjelezhető elméletekre támaszkodik, és hiányzik belőle a szigorú történelmi módszertan. Sokan úgy érzik, hogy Fomenko elképzelései zavaros, pontatlan és a bevett történelem félreértelmezésén alapulnak. Aggodalomra ad okot az is, hogy érvei túlságosan bonyolultak és tele vannak tévedésekkel.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Crusades and Exoduses

Könyv tartalma:

Miért és mikor voltak a keresztes hadjáratok?

A kereszténység a Bizánci Birodalomban keletkezett a XII. században, mint keleti ortodox katolikus vallás, amely a XII-XV. században a későbbi megosztásokon, mutációkon keresztül a versengő ortodox, katolikus, nyugati, keleti és keleti kereszténységre, a mitraizmusra, a judaizmusra, a buddhizmusra és az iszlámra változott.

A keresztes hadjáratok Kr. u. 1189-1192 és Kr. u. 1199-1204 Jeruzsálem-Konstantinápolyban a kereszténység zászlaja alatt a Jézus követői és rokonai idem Andronicus császár vallási lázadás során meggyilkolt katonai akciók voltak. A keresztes hadjáratok Konstantinápoly 1204-es elfoglalásával értek véget.

A keresztes hadjáratok az iszlám ellenreakcióját váltották ki, amely a XIII. századra a korai keresztény hitből erőteljes vallási mozgalommá kezdett átalakulni, és egy Közép-Ázsiától Spanyolországig terjedő kalifátust alakított ki. Konstantinápolyt Mehmet hódító 1453-ban elfoglalta, átnevezte Isztambulra, és Bizánc a muszlim Oszmán Birodalom része lett.

A történelmi Jézus legvalószínűbb prototípusa I. Komnénosz Andronikosz (állítólag Kr. u. 1183-1185), Bizánc császára volt, akit a konszenzusos történelem számos sikertelen reformja miatt tükröz; jellemvonásai és tettei számos valós és kitalált személy "életrajzában" tükröződnek. Az új kronológia szerint az Újszövetség a Kr. u. XII. századi vallási események visszaadása.

A történelmi Jézus Krisztus nagy valószínűséggel a bibliai Elizeus próféta, Ozirisz, a halál, az élet és a feltámadás istene, VII. Gergely pápa, Cezáreai Szent Bazil, sőt Li Jüanhao ("Ég fia"), Eukleidész, Dionüsziosz és Andronikosz összetett alakja és tükörképe. Az e személyiségek életrajzai közötti látszólag hatalmas különbségek a nyelvek, az idő és az írás helye közötti különbségből adódnak.

Kr. u. 1200 körül a Júda-Izrael Birodalom ortodox katolikus keresztény birodalomként kezd terjeszkedni Európában és Eurázsiában. A bizánci nemesség és tudósok kivándorlása Európába Konstantinápoly kifosztása után megalapozta a későbbi felsőbbrendűségét. Kr. u. 1400-ra a Keresztény Birodalom átalakul Eurázsia központosított "Gonosz Birodalmává", amely Kr. u. 1600-ra független európai királyságokra és ázsiai birodalmakra esik szét.

A konszenzusos világtörténelmet Európában a XVI-XIX. században gyártották le az akkori hatalmak politikai programjával, amely a Scaliger és Petavius jezsuiták által kidolgozott téves klerikális kronológián alapult.

⦁A XVI. század közepére a tudományokban és technológiákban fölényt elért, de katonailag még mindig alulmaradt Eurázsia gonosz birodalmával szemben, Európa legfőbb politikai célja Európa felszabadítása volt.

⦁Az európai arisztokrácia, a fekete és fehér katolikus klérus, a protestánsok, a humanisták és a tudósok összehangolt erőfeszítése a XV-XVII. században a fiktív Ősvilág megteremtésére és terjesztésére ezt a napirendet szolgálta.

⦁A tudósok az ókori világ mítoszát támogatták, hogy biztonságos fedezékül szolgáljanak eretnek kutatásaikhoz, amelyek a kereszténység tételeivel ellentétes eredményeket hoztak. Felfedezéseiket az általuk kitalált és álnéven használt ókori tudósok tekintélyeivel igazolták.

⦁A humanisták a kereszténységgel és az arisztokráciával ellentétes eszméik kényelmes fedezékeként fejlesztették ki és támogatták az ókori világ mítoszát. Ők is saját maguk által kitalált ókori szerzők tekintélyeivel igazolták eszméiket, és álnéven használták őket.

Az előrelátó Szent Ágoston figyelmeztetett: "óvakodjatok a matematikusoktól, különösen, ha igazat beszélnek! '. https: //evilempire. blog/Dr Anatolij Fomenko az Orosz Tudományos Akadémia rendes tagja (akadémikus), az Orosz Természettudományi Akadémia rendes tagja, a Nemzetközi Felsőoktatási Tudományos Akadémia rendes tagja, a fizika és matematika doktora, professzor, a Moszkvai Állami Egyetem Matematika és Mechanika Tanszékének vezetője.