Lady Windermere rajongója

Olvasói vélemények

Oscar Wilde „Lady Windermere legyezője” című könyve egy rövid színdarab, amely az erkölcs, a megbocsátás és a társadalmi normák témáit járja körül szellemes párbeszédeken és összetett karaktereken keresztül. Míg egyes olvasók értékelik humorát és időtlen aktualitását, mások a cselekményt nem találják meggyőzőnek, a karaktereket pedig unalmasnak.

A darab okos és vicces párbeszédeket tartalmaz, összetett erkölcsi kérdéseket feszeget, és időtlen témákkal szórakoztat. Sok olvasó élvezi a szellemességét, és üdítően másnak találja, mint a kortárs drámákat. Emlékezetes idézetekkel és erős szatirikus elemmel is rendelkezik.

Egyes olvasók a cselekményt hihetetlennek, a szereplőket pedig érdektelennek találják. Vannak panaszok egyes kiadásokra, nevezetesen a Kindle-verziók hiányosságaira. Emellett néhány kritika szerint nem biztos, hogy ez a legjobb kiindulópont az Oscar Wilde-ot kezdő olvasók számára.

(27 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Lady Windermere's Fan

Könyv tartalma:

A Lady Windermere's Fan, A Play About a Good Woman Oscar Wilde négyfelvonásos vígjátéka, amelyet 1892. február 20-án, szombaton mutattak be először a londoni St James's Theatre-ben.

A történet Lady Windermere-ről szól, aki azt gyanítja, hogy férjének viszonya van egy másik nővel. A nő szembesíti vele, de bár a férfi tagadja, mégis meghívja a másik nőt, Mrs Erlynne-t felesége születésnapi báljára. Férje feltételezett hűtlensége miatt feldühödve Lady Windermere úgy dönt, hogy elhagyja férjét egy másik szeretőért. Miután megtudja, mi történt, Mrs Erlynne követi Lady Windermere-t, és megpróbálja rábeszélni, hogy térjen vissza a férjéhez, és ennek során Mrs Erlynne-t kompromittáló helyzetben fedezik fel. Ekkor derül ki, hogy Mrs Erlynne Lady Windermere édesanyja, aki húsz évvel a darab játszódása előtt elhagyta családját. Mrs Erlynne feláldozza magát és hírnevét, hogy megmentse lánya házasságát.

1891 nyarára Wilde már három darabot írt: A Vera; avagy a nihilisták és A padovai hercegnő kevés sikert aratott, a Salome pedig még nem került színpadra. Nem zavartatva magát, elhatározta, hogy újabb darabot ír, de a tragédiáról a komédiára tért át. Az észak-angliai Lake Districtbe utazott, ahol egy barátjánál szállt meg, és később megismerkedett Robert Ross-szal. Úgy tűnik, a darab számos szereplője Észak-Angliából meríti a nevét: Lady Windermere a tóról és a közeli Windermere városról (bár Wilde korábban már használta a "Windermere" szót Lord Arthur Savile's Crime című művében), Berwick hercegnője Berwick-upon-Tweedből, Lord Darlington Darlingtonból. Wilde Sir George Alexander, a St James's Színház színészigazgatójának ösztönzésére kezdte el írni a darabot. A darab októberre készült el. 4) Alexandernek tetszett a darab, és 1000 dolláros előleget ajánlott neki érte. Wilde, akire imponált a bizalom, úgy döntött, hogy inkább százalékot fogad el, amiből csak az első évben 7000-et keresett (ami ma 747 700 forintot ér).

Alexander aprólékos menedzser volt, és Wilde-dal kimerítő átdolgozásokba és próbákba kezdtek a darabot illetően. Mindketten tehetséges művészek voltak, akiknek határozott elképzeléseik voltak művészetükről. Wilde például a realizmus helyett az esztétikai apróságokra való odafigyelést hangsúlyozta; ellenállt Alexander által javasolt széles színpadi mozgásoknak, és azt mondta, hogy "az életben a részleteknek nincs jelentősége, de a művészetben a részletek létfontosságúak". Ezek a vélemények a bemutató után is folytatódtak, amikor Wilde mind a barátok, mind Alexander javaslatára változtatásokat eszközölt, hogy Erylnne asszony és Lady Windermere kapcsolata fokozatosan, a darab folyamán derüljön ki, ahelyett, hogy a titkot az utolsó felvonásra tartogatta volna. E művészi különbségek ellenére mindketten profik voltak, és együttműködésük gyümölcsöző volt.