The Portrait of Mr. W. H.: Oscar Wilde novellája, amely először 1889-ben jelent meg a Blackwood's Magazine-ban. Később bekerült a gyűjteménybe

Eredeti címe:

The Portrait of Mr. W. H.: a story written by Oscar Wilde, first published in Blackwood's Magazine in 1889. It was later added to the collection

Könyv tartalma:

The Portrait of Mr. W. H. By Oscar Wilde "The Portrait of Mr. W. H." egy Oscar Wilde által írt történet, amely először 1889-ben jelent meg a Blackwood's Magazine-ban. Később bekerült a Lord Arthur Savile's Crime and Other Stories című gyűjteménybe, bár a korai kiadásokban nem szerepel. Egy Wilde által tervezett, a Blackwood's változatnál majdnem kétszer hosszabb, Charles Ricketts borítóillusztrációjával ellátott bővített kiadás nem készült el, és csak Wilde halála után látott napvilágot. Ezt 1921-ben Mitchell Kennerley adta ki korlátozott példányszámban New Yorkban, majd 1958-ban a Methuen kiadónál jelent meg az első rendes angol kiadás, Vyvyan Holland szerkesztésében. A történet egy kísérletről szól, amely Shakespeare szonettjeinek rejtélyes dedikálója, W. H. úr kilétének felderítésére irányul. A Thomas Tyrwhitt által kitalált elméleten alapul, miszerint a szonettek címzettje egy bizonyos Willie Hughes, akit a történetben egy színészfiúként ábrázolnak, aki Shakespeare társulatában nők alakítására szakosodott. Ez az elmélet azon a feltételezésen alapul, hogy a dedikált egyben a Szép ifjú is, aki a versek többségének tárgya. Az egyetlen bizonyíték erre az elméletre maguknak a szonettek némelyikének szövege (például a 20. szonetté, amely szójátékot tesz az "Akarat" és a "Hues" szavakkal). Wilde történetét egy Erskine nevű férfi barátja meséli el, akit a Hughes-elmélet foglalkoztat.

Erskine az ötletet egy bizonyos Cyril Grahamtől tanulta, aki szonettek szövege alapján próbálta Erskine-t meggyőzni róla, de Erskine-t frusztrálta, hogy Willie Hughes létezésére nem volt külső történelmi bizonyíték. Graham megpróbált ilyen bizonyítékot találni, de nem járt sikerrel, ehelyett meghamisított egy Hughes-portrét, amelyen Hughes egy könyvre tett kézzel látható, amelyen a szonettek dedikációja látható. Erskine-t meggyőzi ez a bizonyíték, de aztán rájön, hogy a portré hamisítvány, és ez a felfedezés arra készteti, hogy ismét kételkedjen Willie Hughes létezésében. Graham továbbra is hisz az elméletben, és hogy bizonyítsa, lelövi magát. Erskine elmeséli ezeket az eseményeket az elbeszélőnek, akit annyira megdöbbent a Willie Hughes-elmélet, hogy saját kutatásba kezd, és tovább konkretizálja Graham megállapításait, míg végül minden kétséget kizáróan bebizonyosodik, hogy Willie Hughes létezett, és ő volt a szonettek tárgya. A bizonyítékokat bemutatja Erskine-nek, de aztán furcsa módon megválik tőle, és elveszíti a valóságalapba vetett hitét. Erskine hite azonban megújul, azonnal elindul, hogy megpróbáljon Willie Hughes nyomára bukkanni. De Grahamhez hasonlóan ő sem talál semmit. Az elbeszélő azt állítja, hogy nem volt mit találni - hogy Hughes soha nem is létezett. Erskine levelet küld neki, amelyben közli vele, hogy az igazság ott van előtte, és az abba vetett teljes hit jeleként most kétszer is vérrel van megfestve.

Barátja elmegy a cannes-i szállodájába, és holtan találja Erskine-t.