Értékelés:
A kritikák a regényt illető elismerés és csalódás keverékét emelik ki, elsősorban Simenon atmoszférikus írásmódja és történetvezetése körül forogva. Míg sok olvasónak tetszett a részletes elbeszélés és a feszültséggel teli cselekmény, másoknak csalódást okozott, hogy a könyv eltér a Maigret-sorozattól és hirtelen véget ért.
Előnyök:Sok olvasó dicsérte Simenon mesteri írói munkásságát, hangulatos környezetét és lebilincselő történetét. A részletes leírásokat és a feszültséggel teli elbeszélést erősségként említették, és több kritikus is kifejezte, hogy nagyon élvezte a karaktereket és a történet mélységét.
Hátrányok:Néhány olvasó csalódott volt, hogy a könyv nem a Maigret-sorozat része, ami olyan elvárásokhoz vezetett, amelyek nem teljesültek. A kritikák között szerepelt a lassú tempó, a hirtelen befejezés és az általánosan komor hangvétel, amelyet lehangolónak éreztek. Egyesek szerint a cselekmény valószínűtlen volt, vagy a történetből hiányzott a Simenon más műveiben megszokott báj.
(15 olvasói vélemény alapján)
„Simenon egyik legsötétebb regénye” Le Monde.
Egy ködös téli estén Dieppe-ben, az Angliából érkező napi komp megérkezése után egy vasúti jelzőőr szokás szerint a kikötőt figyeli apró, elszigetelt kabinjából. Amikor egy dulakodás a rakparton megragadja a figyelmét, egy brutális gyilkosság helyszínére kerül, és egykor nyugodt élete örökre megváltozik. Eleinte csak megfigyelő, de hamarosan azon kapja magát, hogy egy aktatáskát halászik ki a vízből, és ezzel lázas és titkos hajszába kezd. Miközben a gyilkos és a tanú egymást becserkészi és kikémleli, egyre mélyebben, de mégis hallgatólagosan megértik egymást, mígnem a tanúból bűntárs lesz.
Az 1933-ban, nem sokkal a Maigret felügyelő-regények sikeres megjelenése után írt, kísérteties hangulatú regény hamarosan klasszikussá vált, és számos film- és tévéadaptáció ihlette.
