Német gyalogos kontra szovjet lövész: Somme 1916

Olvasói vélemények

Az „Ivan versus Fritz, Pt. One” című könyv részletesen összehasonlítja a német és a szovjet gyalogságot a Barbarossa hadművelet korai szakaszában, 1941-ben. Alapos elemzéseket, illusztrációkat és taktikai meglátásokat tartalmaz, így mind a hadtörténelem szerelmesei, mind a wargamerek számára értékes. Tömör formája miatt azonban egyes olvasók mélyebb információkra vágyhatnak.

⬤ Jól kutatott, bőséges fotókkal, kiváló térképekkel és grafikákkal
⬤ éleslátó összehasonlításokat kínál a német és a szovjet gyalogság között
⬤ informatív és könnyen olvasható
⬤ lerombolja a keleti frontra vonatkozó gyakori tévhiteket
⬤ hasznos referencia és alapmű a hadtörténelem szerelmesei számára.

⬤ Korlátozott terjedelmű
⬤ nem biztos, hogy kielégíti az átfogó ismertetést kereső olvasókat
⬤ egyes kritikák szerint túlságosan leegyszerűsítő
⬤ a cím félrevezető lehet, mivel inkább a motorizált gyalogságra összpontosít, mint a gyalogság szélesebb spektrumára.

(20 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

German Infantryman Vs Soviet Rifleman: Somme 1916

Könyv tartalma:

A színes képekkel, különlegesen rajzolt térképekkel és archív fényképekkel ellátott tanulmány kulcsfontosságú betekintést nyújt hat reprezentatív német és szovjet gyalogos zászlóalj taktikájába, vezetésébe, harci teljesítményébe és későbbi hírnevébe, amelyek a második világháború csúcspontján, a Barbarossa-kampány menetét meghatározó három kulcsfontosságú akcióban vettek részt.

A tengelyhatalmak 1941. június 22-i szovjet inváziója során a náci Németország és szövetségesei Sztálin erőivel szemben hatalmas harcot vívtak a túlélésért. Három német hadseregcsoport - az északi, a középső és a déli - nyomult előre a szovjet kézben lévő területre.

Fedor von Bock generalfeldmarschall Középső Hadseregcsoportja, a három közül a legnagyobb, Dmitrij Pavlov hadseregtábornok nyugati fronton lévő fehéroroszországi hadseregének legyőzését kapta feladatul, és ehhez két páncéloscsoportot rendeltek hozzá. Bock parancsnoksága júniusban-júliusban Bialisztok-Minszk és július-augusztusban Szmolenszk csatáiban befejezi a szovjet személyzet és mat riel nagyszámú személyi állományának bekerítését és megsemmisítését, mielőtt a német erőfeszítések Ukrajna meghódítására összpontosítva megálltak volna, hogy aztán szeptember végén folytassák az offenzívát. Ahogy a nyár pora átadta helyét az őszi sárnak, a Moszkva elleni német támadást lelassította, majd megállította a Konev Kalinin és Timosenko délnyugati frontjai által decemberben szokatlanul kemény téli körülmények között indított szovjet ellentámadás, ami a német villámháború kudarcát jelentette.

A Középső Hadseregcsoportot visszaszorították, Moszkva pedig szovjet kézben maradt.

A német előrenyomulás élén, a páncélos hadosztályok élén a motorizált gyalogos hadosztályok teherautós gyalogosai harcoltak. A páncéloshadosztályok szerves részét képező páncélos gyalogsággal, a Sch tzenekkel ellentétben ezeket a magasan képzett motorizált alakulatokat úgy szervezték, fegyverezték és szerelték fel, mint gyalogos társaikat a hagyományos gyalogoshadosztályokban.

Ez a két csapattípus együttesen a félelmetes páncélos-gránátos alakulat előfutára volt, amely a II. világháború csúcspontján a németek mozgékony gyalogsági erőit biztosította.

A német mozgó erőkkel szemben a szovjetek lövészhadosztályokat és motorizált lövészhadosztályokat vetettek be, amelyek közül néhányat kiemelkedő harci teljesítményt követően gárdistává léptettek elő. A szovjet erők kitartóan harcoltak az olykor elsöprő helyi német túlerővel szemben és az NKVD-csapatok kegyetlen megtorlásának fenyegetésével a hátuk mögött, hatalmas veszteségeket szenvedtek, de mindaddig harcban maradtak, amíg a Moszkva előtti egyre rosszabbodó téli körülmények között stabilizálni nem tudták a vonalakat. A német előőrs motorizált gyalogosokkal való összecsapásaik alakították ki a túlélésért vívott hatalmas csata kimenetelét.