Olvasói vélemények
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 3 olvasói szavazat alapján történt.
Könyv tartalma:
Poesie. Aus dem Französischen übersetzt von Jonathan Larson. Anlässlich des 50. Jahrestages seiner Veröffentlichung ist es The Song Cave eine Ehre, die erste englische Übersetzung von Francis Ponges NIOQUE OF THE EARLY-SPRING zu veröffentlichen. Ursprünglich ein Buch, das zu Ehren der Jahreszeit und des Zyklus der Zeit geschrieben wurde, bekamen diese Notizen bei ihrer Erstveröffentlichung im Mai 1968 in Paris eine größere metaphorische Bedeutung in diesem Kontext und sprachen die Notwendigkeit von Neuanfängen und Revolutionen an.
Az április nem mindig a legkegyetlenebb hónap. Ezekben az 1950. április eleji kóbor jegyzetekben Ponge Stravinsky "Sacre du printemps"-jének vagy William Carlos Williams "Spring and All"-jének egy újkori változatát adja - a tavasz eljövendő energiáinak tavaszi felemelkedését, ahogyan azt a dél-franciaországi "La Fleurie" tanyán első kézből tapasztalhatjuk. Amikor tizennyolc évvel később, 1968 májusában, a Tel Que című könyvben megjelent, Ponge vidéki, pásztori szövege sajátos városi történelmet és utópiát kapott, lucretiánus "Nioque"-ja vagy gnózisa már a baloldali barikádok gnomikus forradalmi jelszavaihoz szólt: "Légy realista, követeld a lehetetlent", "A macskakövek alatt a tengerpart". Jonathan Larsonnak a Ponge-zal való gondos foglalkozásában sikerül megragadnia azt, ami költészetében a legprózaibb - a hétköznapok heves kommunizmusát, ragaszkodását ahhoz, hogy a dolgok szerepének vállalása azt jelenti, hogy a szavakat a legetimologikusabb hétköznapiságukban ragadjuk meg. --Richard Sieburth.
Francis Ponge megdöbbentően friss és szükséges dokumentuma az ötvenes évekről a valódi költői újrajátszás túlságosan ritka teljesítménye révén jut el hozzánk. Megértve, hogy minden költő újrateremti a nyelvet, Jonathan Larson olyan poétikát talált, amely alkalmas Ponge saját költői logikájának alkalmaira Ebben az átadásban Larson abszolút gondossága és figyelme a szótagok súlyára és mértékére, az egyes sorok szintaxisára és hosszára, ahogyan azok kibontakoznak, lehetővé teszi számunkra - olvasóként -, hogy egy újonnan készült szöveg drámájába kerüljünk, más szóval, hogy egy új verset fedezzünk fel a maga készítésében. Mindez azonban nem megy a pontosság rovására vagy az eredeti leigázása által, a birodalmi nyelvet használó ember kezében. Ez nem kis teljesítmény napjainkban és korunkban, és Larson kitűnő hallása révén ismét megkapjuk Ponge saját pillanatának megrendítő és sürgető erejét. --Ammiel Alcalay.
