Olvasói vélemények
Összegzés:A könyvről szóló kritikák a hagyományokkal és az étkezéstörténettel kapcsolatos ismeretterjesztő tartalmat értékelik, ugyanakkor kritizálják az írásmódot és a tempót is. Míg egyesek felfedezőnek és informatívnak találták, mások úgy érezték, hogy nem tartotta fenn az érdeklődésüket, és unalmas volt olvasni.
Előnyök:Oktató jellegű tartalom a hagyományokról, identitásokról és az ételek történetéről; betekintést nyújt az olasz kultúrába.
Hátrányok:⬤ Az írásmód unalmas és nem lebilincselő
⬤ néhány olvasó elvesztette az érdeklődését
⬤ a részletes tartalomleírás hiánya.
(3 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Italian Identity in the Kitchen, or Food and the Nation
Könyv tartalma:
Massimo Montanari beavatja az olvasót abba a távoli történetbe, hogy a helyi és globális hatások hogyan alakították ki az olasz identitást. Az ókori római konyha - amely kenyérből, borból és olajbogyóból állt - és a barbárok étrendjének - amelynek gyökerei a kenyér, a tej és a hús volt - összeolvadása alakította ki először a modern étkezés alapjait egész Európában.
Innen kiindulva Montanari kiemeli az olasz városok jelentőségét a középkori gasztronómiai ízlés kialakulásában, az arab kereskedők szerepét abban, hogy az országot a tésztafélék legfőbb termelőjeként pozicionálták, valamint a nemzet egészséges zöldségekkel való hozzájárulását a tizenötödik századi európai étrendhez. Olaszország az Újvilág felfedezésével befogadó országgá vált, és a kukoricát, a burgonyát és a paradicsomot beolvasztotta nemzeti konyhájába.
Ahogy a tizenkilencedik században a katasztrófák szétszórták az olaszokat, új bevándorlói sztereotípiák terjedtek el, amelyek az olaszokat „makarónievőként” ábrázolták. A két világháború és a globalizáció azonban megújította Olaszország és kultúrájának a világon egyedülállónak tekintett megítélését, és az élelmiszertermelés fontos részét képezi ennek az egyediségnek.
