Open Minded: A lélek logikájának kidolgozása

Olvasói vélemények

A könyv a valóság emberi értelmezésének filozófiai feltárását mutatja be, Freud elméleteit felhasználva. Lear arra ösztönzi az olvasókat, hogy továbbra is kérdőjelezzék meg és gondolkodjanak kritikusan a kialakult tudásról, hangsúlyozva az igazság keresésének fontosságát a bizonyossággal szemben.

A könyvet briliánsnak, éleslátónak és magával ragadónak jellemzik. Jelentős és releváns üzenetet közvetít, nyitott gondolkodásra és kritikus gondolkodásra ösztönöz. Lear írása világos és viszonylag könnyen olvasható, a pszichológiai meglátások pedig érdekesek az olvasók számára.

Néhány olvasó kritizálja Lear védelmét Freuddal szemben, azzal érvelve, hogy túlságosan leegyszerűsíti vagy eltorzítja Freud összetett gondolatait. Úgy érzik, hogy Lear értelmezéséből hiányzik a mélység, és nem ragadja meg teljesen Freud lényegét, különösen a tudományos hátterét. Aggodalomra ad okot, hogy Lear nézőpontja nem képviseli megfelelően a freudi gondolkodás szélesebb és ellentmondásosabb aspektusait.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Open Minded: Working Out the Logic of the Soul

Könyv tartalma:

Freudot lejáratták, így nem kell többé a tudattalan motiváció sötétebb vonásain gondolkodnunk. Tudjuk, hogy mi mozgatja politikai vezetőinket, így nem kell túlságosan közelről megvizsgálnunk a gondolkodásukat sem.

Valójában, bármerre is nézünk a kortárs kultúrában, a tudás vette át a gondolkodás helyét. Ez a könyv egy lendületes támadás ez ellen a tompító tendencia ellen, különösen ami az emberi psziché megértésére tett legmélyebb kísérleteinket illeti - a filozófiában és a pszichoanalízisben. Lerombolja azt a széles körben elterjedt felfogást, hogy ezeken a területeken már ismerjük a problémákat és a megfelelő módszereket, és így már nincs szükségünk arra, hogy az emberi szubjektivitás szerkezetére vonatkozó döntő kérdéseket tegyünk fel.

"Mi a pszichológia? " A Nyitott elmével nem annyira válasz erre a kérdésre, mint inkább kísérlet arra, hogy megértsük, mit kérdeznek.

A vizsgálat Jonathan Lear filozófust és pszichoanalitikust Platónhoz és Arisztotelészhez, Freudhoz és a pszichoanalízishez, valamint Wittgensteinhez vezeti vissza. Lear amellett érvel, hogy Freud és általában a pszichoanalízis méltó örökösei annak a görög kísérletnek, hogy észjárásunkat megjelenítsük.

Azt is állítja, hogy Freud és Wittgenstein művein - nyilvánvaló különbségeik ellenére - mély rokonság húzódik végig. Mindkettő azzal foglalkozik, hogy a fantázia hogyan alakítja önértelmezésünket; mindkettő azt tárja fel, hogy az élet tevékenységei többet mutatnak, mint amit ki tudunk mondani. A filozófiai hagyomány az elmét racionálisabbnak ábrázolta, mint amilyen valójában, még akkor is, amikor az irracionalitást próbálta megmagyarázni.

A pszichoanalízis az elmét eredendően nyugtalanként mutatja be, amely hajlamos arra, hogy megzavarja saját működését. Az empirikus pszichológia pedig a maga részéről figyelmen kívül hagyja az emberi szubjektivitásnak azokat az aspektusait, amelyek elkerülik az objektív leírást. A görögök, Freud és Wittgenstein közötti háromszögeléssel Lear segít nekünk visszanyerni annak érzékét, hogy mit jelent nyitottan kutatni az emberi lélek után.