Polgárháborús gyalogsági taktika: Kiképzés, harc és a kis egységek hatékonysága

Olvasói vélemények

Earl J. Hess könyve a polgárháborús gyalogsági taktikák részletes vizsgálatát nyújtja, megkérdőjelezve a puskaporos muskéták hadviselésre gyakorolt hatásáról alkotott közkeletű elképzeléseket. Tudományos elemzést nyújt arról, hogyan és miért fejlődött a taktika a polgárháború során, történelmi kézikönyvekkel és első kézből származó beszámolókkal alátámasztva. Bár az írás lebilincselő és jól szervezett, egyes olvasók egyes fejezeteket, különösen az utolsót, kevésbé találják relevánsnak az átfogó tézis szempontjából.

⬤ Átfogó és tudományos áttekintést nyújt a polgárháborús gyalogsági taktikáról.
⬤ Megkérdőjelezi a puskaporos muskéták taktikára gyakorolt hatásával kapcsolatos általános tévhiteket.
⬤ Magával ragadó írásmód, amely leköti az olvasók figyelmét.
⬤ Részletes példákat és alapos tárgyalásokat tartalmaz a vonatkozó taktikákról és kiképzési kézikönyvekről.
⬤ Jól szervezett, illusztrációkkal, végjegyzetekkel és teljes tárgymutatóval.

⬤ Néhány fejezet, különösen az utolsó, a fő tézishez nem kapcsolódónak tekinthető.
⬤ Bizonyos részek száraznak vagy túlságosan részletesnek tűnhetnek, ami rontja az általános olvasási élményt.
⬤ A tárgyalt összetett mozgások megértését segítő egyértelműbb diagramokra és illusztrációkra van szükség.
⬤ Nem alkalmas alkalmi olvasóknak vagy azoknak, akik a csaták elbeszélő stílusú elbeszélését keresik.

(24 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Civil War Infantry Tactics: Training, Combat, and Small-Unit Effectiveness

Könyv tartalma:

A hadtörténészek évtizedek óta azt állítják, hogy a puskás muskéták bevezetése - amelyek hatótávolsága ötször nagyobb, mint a simacsövű muskétáé - elavulttá tette a lineáris taktika váll-váll alakzatainak alkalmazását. A szerző, Earl J. Hess megkérdőjelezi ezt a mélyen gyökerező feltételezést. Azt állítja, hogy a nagy hatótávolságú puskatűz nem uralta a polgárháborús csatatereket, és nem változtatta meg drámaian a konfliktus menetét, mert a katonáknak nem volt sem kiképzésük, sem kedvük kihasználni a muskétás puska megnövekedett hatótávolságát. A Polgárháborús gyalogsági taktika a tisztek rendelkezésére álló kiképzési kézikönyvekre és a csatajelentések alapos olvasatára támaszkodva bemutatja, hogy a lineáris taktika biztosította a legjobb alakzatokat és manővereket az egylövetű muskétával - akár puskával, akár simacsövűvel - való alkalmazáshoz.

A lineáris rendszer korántsem volt elavult reliktum, amely magasabb veszteségekhez vezetett és meghosszabbította a háborút. Valójában a konfliktus mindkét oldalán az ezredtisztek a francia forradalom kora óta használt alakzatokat és manővereket nélkülözhetetlennek találták egységeik túléléséhez a csatatéren. A katonák e rendszerben kapott kiképzése, valamint a harcban szerzett széles körű tapasztalatuk lehetővé tette a kis egységek magas szintű tagoltságát és hatékonyságát.

Ellentétben a nagy stratégiákra összpontosító hadtörténet nagy részével, Hess az alakzatokra és manőverekre (vagy elsődleges taktikákra) összpontosít, leírva azok célját és hasznosságát az ezredek esettanulmányaiban, és pontosan meghatározva, hogy ezek közül melyek voltak az egységparancsnokok kedvencei a terepen. A polgárháború volt az utolsó olyan konfliktus Észak-Amerikában, amelyben a lineáris taktikai rendszert széles körben alkalmazták, és Hess meggyőzően érvel amellett, hogy a háború egyben Amerika rövid történelmének eddigi leghatékonyabb taktikai teljesítménye volt.